Nálunk inkább az a szokás, hogy az ötös nemessel kezdünk, míg a fiatal Grue végig eltitkolta pikkjét. Ez azzal járt, hogy a treff indulás után Nyugat meghívta ezt a színt a második ütésben, a nyilvánvaló veszélyek ellenére. _Könnyen befoghatta volna partnere dubló/harmadik bubiját!_ Nem igazán értjük, hogy miért nem tette rá a bubit a kezéből; valószínűleg úgy gondolta, hogy miért is bontana Nyugat pikket a dáma alól?
Ezzel szemben a másik asztalon a treff folytatásra Észak aduzott, majd pikk impasszal teljesített: első vér –12 IMP az idősebb amerikaiaknak.
Nézzük a második játszmát _a valóságban a 21.-et_, feladványformában:
Az egyik asztalon a káró kezdés azonnal adta a partit. Hogyan kell a termesztés kőrre teljesíteni? Látszólag evidens a játékunk: treff ász, adu, treffre kőr dobás, lopás, adu, másik vesztő lelopása. Az a gond, ha Délen harmadlagos bubi volt aduból _az volt!_, akkor most önszürkut kell hívni.
_Szerk.: a felvevő a vesztők lelopása után káró ász, kárót hívott, de Stansby bedobta az ászba a királyt_!_, így Észak ütött, és meg tudta hívni a harmadik menet kárót._
A fiatalabb amerikai csapat elbukta ezt a kisszlemet, de így is döntőbe került, ott pedig az olaszverő hollandok vártak rájuk, és készültek olyan bravúrra, ami eddig csak az amerikaiaknak és az olaszoknak ment: világbajnokságot nyerni szülőföldjükön.
Az elődöntők végeredménye: USA1–
USA2
157–217, Olaszország–
Hollandia
165–201.
A döntőben tehát Hollandia és az USA2 csapott össze.
Remekül működött a relérendszer, míg az egyszerű amerikai licit
_szerk.: 1 kőr
–
2 treff
–
2 káró
–3
káró
–
3 szan_
nem hozott eredményt a második nap első szegmensének utolsó előtti leosztásában. Semmi nem volt katasztrofálisan elosztva, így 13 pont a házigazdáknak. És tudjuk, a duplapofon az igazi: a szett záró leosztásában szereztek még 12 pontot. Félidőben pontosan 60 IMP volt a különbség – a hollandok javára. Ilyen állásnál sokat számít, hogy képesek vagyunk-e „visszalőni”. Az amerikaiaknak nem ment.
A tizedik partiban az amerikai licitben a 2 kőr Kokish-relé volt: 2 szanjával gémerős, egyenletes lapot jelzett Kelet. Inkább Nyugatot hibáztatjuk, hogy miért nem mondott 4 szant a 3 helyett, a másik asztalon 6 treff teljesült – 12 IMP.
Az utolsó szettre már kockáztatniuk kellett, mivel –76 IMP-nél a kockázatmentes „jó” játék az igazi kockázás: biztos vereség. Volt, hogy sikerült...
_Szerk.: a másik asztalon 2 szan
–
3 szan pároslicit után teljesült a gém._
...volt, hogy nem.
A szponzor nélkül játszó _de nevezhetjük úgy: kívülről szponzorált_ hollandoknak majd két hét bridzsezés után nagy előnyük volt a fáradságfaktor. Az amerikai csapatban a szponzorpár nem játszott jól, a másik két pár erőben elfogyott a végére. Ilyenkor már büntetnek a pluszkilók _-fontok_: a négy profijukból kettőnek jelentős súlyfeleslege van.
A döntő végeredménye: USA2–
Hollandia
255–300.
Egy feladvánnyal búcsúzunk a versenytől:
_Nyomd meg a next gombot az indulásért!_
Mit érdemes Nyugatnak hívnia a kőr ász után?
A hollandok megérdemelték, hogy
felhangozhassék
a 100 éve született Bibó István által is elemzett egyedülálló himnuszuk, amelyben valaki egyes szám első személyben énekel.
Régóta nagy vitákat kelt a szponzorok szereplése a világversenyeken. Sokan nem hiszik el, hogy elmúltak már azok az idők, amikor szponzornak lenni egy csapatban azt jelentette: „írásba adom, hogy nem tudok bridzsezni”. Jelenleg az szponzor, aki ebbe a közös vállalkozásba nem csak szellemi tőkét, hanem valódi pénzt is képes befektetni. Amerikai csapat ki tudja, mikor játszott utoljára szponzor nélkül!
