HUEN

Kezdőoldal

Szalay György - 2011. november 5.

A profi és az amatőr – végjáték a Bermuda Kupában

Régóta nagy vitákat kelt a szponzorok szereplése a világversenyeken. Sokan nem hiszik el, hogy elmúltak már azok az idők, amikor szponzornak lenni egy csapatban azt jelentette: „írásba adom, hogy nem tudok bridzsezni”. Jelenleg az szponzor, aki ebbe a közös vállalkozásba nem csak szellemi tőkét, hanem valódi pénzt is képes befektetni. Amerikai csapat ki tudja, mikor játszott utoljára szponzor nélkül!

A szabályok szerint nem játszhatja a döntőt azonos ország két csapata _magyarul: nem jöhet össze amerikai házidöntő_, így az elődöntőben találkoznia kellett a fiatalabb USA2-nek idősebb honfitársaikkal. Az első játszmában az volt a kérdés: ki a szponzor?
 

Nálunk inkább az a szokás, hogy az ötös nemessel kezdünk, míg a fiatal Grue végig eltitkolta pikkjét. Ez azzal járt, hogy a treff indulás után Nyugat meghívta ezt a színt a második ütésben, a nyilvánvaló veszélyek ellenére. _Könnyen befoghatta volna partnere dubló/harmadik bubiját!_ Nem igazán értjük, hogy miért nem tette rá a bubit a kezéből; valószínűleg úgy gondolta, hogy miért is bontana Nyugat pikket a dáma alól?

Ezzel szemben a másik asztalon a treff folytatásra Észak aduzott, majd pikk impasszal teljesített: első vér –12 IMP az idősebb amerikaiaknak.

Nézzük a második játszmát _a valóságban a 21.-et_, feladványformában:


Az egyik asztalon a káró kezdés azonnal adta a partit. Hogyan kell a termesztés kőrre teljesíteni? Látszólag evidens a játékunk: treff ász, adu, treffre kőr dobás, lopás, adu, másik vesztő lelopása. Az a gond, ha Délen harmadlagos bubi volt aduból _az volt!_, akkor most önszürkut kell hívni. _Szerk.: a felvevő a vesztők lelopása után káró ász, kárót hívott, de Stansby bedobta az ászba a királyt_!_, így Észak ütött, és meg tudta hívni a harmadik menet kárót._

A fiatalabb amerikai csapat elbukta ezt a kisszlemet, de így is döntőbe került, ott pedig az olaszverő hollandok vártak rájuk, és készültek olyan bravúrra, ami eddig csak az amerikaiaknak és az olaszoknak ment: világbajnokságot nyerni szülőföldjükön.

Az elődöntők végeredménye: USA1– USA2 157–217, Olaszország– Hollandia 165–201.

A döntőben tehát Hollandia és az USA2 csapott össze.



Remekül működött a relérendszer, míg az egyszerű amerikai licit _szerk.: 1 kőr 2 treff 2 káró –3 káró 3 szan_ nem hozott eredményt a második nap első szegmensének utolsó előtti leosztásában. Semmi nem volt katasztrofálisan elosztva, így 13 pont a házigazdáknak. És tudjuk, a duplapofon az igazi: a szett záró leosztásában szereztek még 12 pontot. Félidőben pontosan 60 IMP volt a különbség – a hollandok javára. Ilyen állásnál sokat számít, hogy képesek vagyunk-e „visszalőni”. Az amerikaiaknak nem ment.


A tizedik partiban az amerikai licitben a 2 kőr Kokish-relé volt: 2 szanjával gémerős, egyenletes lapot jelzett Kelet. Inkább Nyugatot hibáztatjuk, hogy miért nem mondott 4 szant a 3 helyett, a másik asztalon 6 treff teljesült – 12 IMP.

Az utolsó szettre már kockáztatniuk kellett, mivel –76 IMP-nél a kockázatmentes „jó” játék az igazi kockázás: biztos vereség. Volt, hogy sikerült...

_Szerk.: a másik asztalon 2 szan
3 szan pároslicit után teljesült a gém._

...volt, hogy nem.

A szponzor nélkül játszó _de nevezhetjük úgy: kívülről szponzorált_ hollandoknak majd két hét bridzsezés után nagy előnyük volt a fáradságfaktor. Az amerikai csapatban a szponzorpár nem játszott jól, a másik két pár erőben elfogyott a végére. Ilyenkor már büntetnek a pluszkilók _-fontok_: a négy profijukból kettőnek jelentős súlyfeleslege van.

A döntő végeredménye: USA2– Hollandia 255–300.

Egy feladvánnyal búcsúzunk a versenytől:

_Nyomd meg a next gombot az indulásért!_

Mit érdemes Nyugatnak hívnia a kőr ász után?

A hollandok megérdemelték, hogy felhangozhassék a 100 éve született Bibó István által is elemzett egyedülálló himnuszuk, amelyben valaki egyes szám első személyben énekel.