Kezdőoldal

Nem tudom, miért van így, de az az érzésem, hogy a törpék Kassán sűrűbben jelennek meg, mint a világ általam ismert többi helyén. Ezúttal két játszmát jegyeztem föl, mindkettőben 2 pikk volt a felvétel, és mindkettő MP-párosversenyen fordult elő.

1. Kit szorítsak be?

Itt a licit meglehetősen bizarr végkontrakthoz vezetett és némi magyarázatra szorul. Az előző játszmában Nyugat 2 treffel indult, és azt a felvilágosítást kaptuk, hogy precíziós. Így aztán itt az 1 treff indulásról – amire persze alertáltak – a partnerem tudni vélte, hogy mesterséges és erős, ezért kontrázott rá, ami a megállapodásunk szerint kárót vagy két majort jelentett. Vicces módon az adott lap mindkét változatnak megfelelt egy kicsit. Én mindenesetre passzoltam, de amikor legközelebb sorra kerültem, gyanút fogtam és megkérdeztem, hogy mi volt az 1 treff, kiderült, hogy Polish Club-rendszert játszanak, ahol ez az indulás gyenge egyenletes vagy pedig kb. bármilyen nagyon erős lapot takar. 3 szant szerettem volna játszani, ha van a partneremnek pikk fogása, ezért felüllicitet adtam, amit ő kétségbeesetten lepasszolt.

Kőr dáma kezdés után leterült az asztal, és arra gondoltam, hogy körülbelül mindenki 3 szant fog játszani és teljesíteni, ezért mérsékelt lelkesedéssel fogtam neki a tervezésnek, hiszen a tét látszólag már csak annyi volt, hogy sikerül-e megverni azon keveseket, akik szintén leállnak töredékben. Természetesen nem pikk töredékre gondoltam.

A kőr dámát kézben ütöttem és pikk impasszt adtam. A káró visszahívást elvittem az ásszal, az újabb adut Nyugat rögtön megütötte, hiszen tudta, hogy úgyis ki fogom ejteni az ászát, és így legalább az alábbi helyzetben az utolsó aduja hívásával szabadulni tudott az ütéstől. Kézből persze kis treffet dobtam.

Úgy számoltam, hogy ha elveszem az utolsó adut és kiadom a treff királyt, akkor a kőr impasszt biztosra véve egy extra ütést kell már csak szereznem, hogy minden az enyém legyen. Erre sok esély kínálkozott: treff tízes esés, káró dáma esés vagy akár piros színű beszorítás Nyugat ellen. Persze ha Nyugatnak négyes treffet osztottak, beszorítható treffben és kőrben, de ennek nincs jelentősége, mert a káró dáma nélkül nem jön ki az indulóereje, ha minden nála van, akkor tulajdonképpen már a negyedik pikkre beszorul három színben. A gyors tervem az volt, hogy a negyedik pikkre eldobom a kőr kettest, hiszen elég lesz nekem a hármas is az asztallal való kapcsolat megtartásához, és ha sorra kerülök, kipróbálom először a káró esést, aztán a treffet, és ha semmi nem esett, akkor az utolsó magas treff hívására Nyugat be fog szorulni.

Szerencsére megszólalt a vészcsengő.

Ha eldobom a kőrt és kiadom a treff királyt, akkor Nyugat kénytelen lesz kőrt hívni. Ezzel persze megakadályozza, hogy később beszorítsam, de azért kipróbálhatom legalább az ejtéseket. Hoppá mégsem! Csak az egyiket, hiszen a kőr királyra nekem is el kell dobnom a kézből valamit. Kicsit olyan, mint mikor az ember saját magát szorítja be.

Szóval azt találtam ki, hogy inkább eldobok egy kis kárót, hagyom blokkolni a színt, és megadom az impasszt a treff király ellen. Nyugat ütött és tényleg kőrt hívott, de most már a magas káró és a két magas treff lehívása után föl kellett adnia az egyik piros szín tartását.

2. Törpetudomány

Az ábrát nézve talán nem könnyű látni, hogy a főszerepeket az adu ötös és az adu hármas játszották.

A kőr tízessel indultam, a felvevő kihagyta az elsőt, megütötte a másodikat, és a várakozásnak megfelelőn kis treffet hívott. Ütöttem, kőrt hívtam, káró kilences jött vissza. A felvevő aduzás előtt még le akart lopni egy kárót, így ütött a két figurájával, de a másodikba Észak bedobta a dámát, ezért a felvevő az asztali adu bubival lopta a harmadik kárót. Treff királyra káró dobás, de ebbe meg én dobtam be a dámát, ez arra sarkallta a felvevőt, hogy a harmadik treff ellopására egy újabb nagy adut vessen be. Kezdett a dolog izgalmassá válni.

Most Kelet a pikk hármast hívta, az asztal királyát ütötte az ász, és Észak természetesen kőrt hívott, amibe a felvevő belopott az utolsó előtti magas adujával.

Fölüllopjam vagy ne?

Az adu hetes nyilván a partnernél van, hiszen ha Kelet tartja, akkor nincs miért játszanunk. A hetes mellett a partnernél van a négyes vagy az ötös és persze a felvevő kilencese mellett van a négyes vagy az ötös. Pénzfeldobós? Persze hogy nem. Egyféleképpen lehet eredetileg a partner adu ásza és hetese mellett az ötös és kétféleképpen a másik két pici, a négyes és a hármas. Hiába láttam meg, hogy a felvevő a hármast már kihívta, hiszen T9853 esetén mindig a hármast fogja hívni, míg T9843 esetén úri kedve szerint választhat, hogy melyiket. Ez tulajdonképpen egy törpe korlátozott választás elve. Az én szempontomból ha fölüllopom és a partnernél van az adu ötös, akkor buktatunk, ha nem lopom felül, akkor ugyanilyen kiosztás esetén a felvevő rákényszerül a dámám kiejtésére. Ha viszont a pikk ötös a felvevőnél van – ami ugye kétszer akkora esély, mint az, hogy nincs ott – akkor ki kell találni, hogy most épp az adu dáma az, ami szingli valamelyikünknél vagy a hetes. Ha ezt mondjuk pénzfeldobással dönti el akkor fele-fele arányban fog egyik vagy másik kiosztásra játszani, így aztán akár fölüllopom akár nem, mindenképpen kb. az esetek egyharmadában fogunk buktatni. Látszólag csak persze. Hiszen ehhez a felvevőnek emlékezni kellene arra, hogy az az icipici adu ötös mekkora ütőértékkel rendelkezik! Ha csak jelentéktelen kis lapnak gondolja, akkor mindenképpen szingli dámára fog játszani a fenti végállásban.

A legfurcsább az egészben hogy ha a két „pici” aduja közül eleve az ötössel lop a felvevő, akkor az adott kiosztásban várhatóan jobban jár! Az eredeti ellenjátékban ugyanis volt némi racionalitás abban, hogy ne lopjam fölül, ami után esetleg elbukta volna a partit. Most azonban az ötösből „tudtam volna”, hogy nála van a négyes ezért aztán mellőztem volna a fölüllopást, ő viszont tudta volna, hogy a hármassal nem megy semmire, és kiejtette volna a dámát.