Kezdőoldal

Az idei országos MP-bajnokságon Tormássy Henrikkel játszottam. Jól ment, de nagyon pechesen, a 13. helyen végeztünk a selejtezőben, így nem jutottunk az A-döntőbe. Az okok közt szerepelt, hogy nagyon csúnya bácsik közé keveredtünk időnként.

1. forduló 15. leosztás

Pároson utálok menteni, de megtettem, mert a bell-mansban bemondott pont alatti 4 major felvételek elég gyakran meglesznek.

Az indító kijátszás a pikk négyes volt, Homonnay megütötte az ásszal, és kihívta a treff kilencest. Kezdtem megörülni, mert ez biztosan szingli, és így egyrészt jó a mentés, már nem bukhatok gém fölé, másrészt remélhetően benne lesz a 4 pikk.

Én a tízest tettem, Winkler ütött az ásszal, és visszahívta a színt, én kicsit tettem az asztalról, erre Homonnay ütött a treff dámával, így kettőt buktam az 5 kőr kontrában.

Érdemes megnézni, hogy ha Géza a második ütésben pikket hív, akkor én csak egyszer tudok kézből treffet hívni a kirövidülés miatt, mégpedig a harmadik ütésben. A licit miatt tudható, hogy a treff ász Délen van, tehát a királyt tettem volna, és megúszom egy bukással.

Ez a zseniális megoldás 100 helyett 300 pontot és 38 MP-ből 5 helyett 23-at hozott nekik. Aztán még a versenyt is megnyerték, talán megérdemelten.

Ahogy felénk mondják, ami szép az szép.

Az ellenfél 4 pikkje úgy lett volna buktatható, hogy Nyugat a káró ász helyett kis kőrrel indul, aztán az első káró ütés után átadja az ütést kőrrel, amikor a felvevő megpróbálja megcsinálni a lehetetlennek látszó 4 pikket, amelyhez 3–3 káró kell két káró ütéssel, és Kelet treffet hív az ászon át.

Mit mondjak, ezt senki nem találta ki, sőt, szinte mindenki a káró ásszal indult a pikk felvételek ellen.