A tavalyi győzelmünk után úgy gondoltuk, hogy idén is tiszteletünket tesszük Langsee-ben. A házigazda ezúttal is Richard Mick volt. A csapatunk egy ponton változott: „állatot cseréltünk állatra”, vagyis Macit _Vikor Attilát_ Sünire _Magyar Ádámra_. Így a felállás ez lett: Bunth Ágnes–Fischer Andrea, Bozzai Bence–Magyar Ádám. A csapatnevünk pedig a jól bevált Golo lett.
A lebonyolítás némileg változott, ugyanis most három különböző csapatversenyt szerveztek, ezek után összesített győztest hirdettek! Pénteken, az első nap kilenc csapat indult, és az idő rövidsége miatt mindössze 5x6 partit játszottuk. Sajnos az elején picit bealudtunk, így csupán a 4. helyen végeztünk. Szombatra tíz csapat nevezett, és teljes körmérkőzés után – 6 parti/meccs – sikerült megnyerni ezt az etapot. Vasárnapra nyolc csapat lett, megint csak körmérkőzés – ezúttal 5 parti/meccs –, és megint csak
elhódítottuk az elsőséget, ráadásul veretlenül, hovatovább úgy, hogy az utolsó fordulóban már biztos volt a győzelmünk _30 VP-vel vezettünk a második helyezett előtt!_.
S az egész végén is mi örülhettünk, hiszen az összesített eredmény alapján az jött ki, hogy sikerült megvédeni a címünk! Pedig Magyar Ádámmal mindent elkövettünk, hogy ez ne történjen meg…
Északon az alábbi lapok jelentek meg a partneremnél, általános bellben:
Mit akarhat a partner ezzel a 4 pikkel?
Két eset lehetséges: vagy van egy jó hosszú pikkje, amivel nem tudott jönni az ellenfél 1 pikkjére _ami, ugye, 4-es is lehet_, netán valami mesterséges – mondjuk ászkérdés a másik major mellett – lapot akar közölni.
Megkérdeztem azóta jó pár játékost, s nem egyértelmű, hiszen van indok mindkettőre. Az első variációval nyilván passzol Dél, s csak egy kontrára vár, a másik pedig „egyértelműséget mutat_hat_”, végül is major preferencia van, ezért ez RKCB, azaz 5 ászos ászkérdés, kőr adu mellett.
Döntöttél már, kedves olvasó?
Bevallom, a 4 pikk én voltam, még óhatatlanul el is mosolyodtam, hogy én vagyok a partiban a harmadik, aki pikket licitál, ám, egészen egyszerűen ezt nem gondoltam végig, s azt se gondoltam, hogy a partnerem lepasszolhatja ezt a licitet.
Lapom az alábbi volt:
Egészen büszke voltam magamra, hogy nem szóltam közbe felelőtlenül az ellenfél 1 pikkjére 2 kőrrel. Süni licitje után pedig már a szlem volt a kérdés. Ha van is egy darab pikkje: az impassz várhatóan ülni fog, kőrből tíz lapunk van, káróból legfeljebb egy vesztő, treffből meg jó eséllyel nem adunk ki.
Azon gondolkoztam, hogy egyből betolom a 6 kőrt, de mi van, ha kiáll két ász? Ha mondjuk x, KQJxx, KQJxx, xx lapja van, akkor nem licitál Michaelst? De bizony. Na jó, akkor legyen a licit 5 kőr! De mi van, ha csak káró ásza van, kőrből meg király és dáma és slussz-passz, ennyi, 9 pont, bemondja-e?
Persze, fel is kérdezhetnék 2 szannal, de mit tudok meg a lapjáról? S az miért hasznos nekem? No meg: amúgy se tudom, hogy mik a válaszok...
Gondoltam, végül is nekem csak az ászai száma fontosak, ezért lett 4 pikk: bemondja hány ásza van, aztán a vagy 5, vagy 6 kőrt játszunk. Csak nem passzolja el…
El lett passzolva.
Az utána lévő három szót, amelyet kiejtettünk ékes magyarsággal, inkább nem közölném, mégiscsak egy cikk sorait írom.
Mondanom se kell, a 4 pikk sajnálatosan nem teljesült: 4 bukás, ezzel –400-at írtunk be a szkórlapra.
S hogy milyen drága volt!
A másik asztalon kihagyták a szlemet, de az összeírás így is azt eredményezte, hogy –15 IMP-t írtunk a partin _–1110_. Pedig, ha bemondjuk a szlemet, az ugye nekünk lett volna +1430, azzal mi írunk +12 IMP-t _+720_, azaz ez 27 IMP-s döntés volt Süni részéről, akit persze nem lehet kárhoztatni a passz miatt.
Akkor viszont én voltam a hibás? Vagy ki? Sokan mondták, hogy azért illett volna felkérdeznem 2 szannal. De, én úgy gondoltam, hogy ha felkérdezek, s utána mondok 4 pikket, akkor lenne „inkább” olyan lapom, amivel azt közlöm, hogy „bocs, partner, nem tetszik a minor színed, inkább játsszuk az én hosszú pikkemet”.
A teljes leosztás:
Ráadásul ez a parti a szombati etap utolsó előtti fordulójában volt, mi az első helyen álltunk, aztán az utolsó fordulóra visszaestünk a harmadik helyre: kész szerencse, hogy az utolsó meccsen több VP-t szereztünk, mint az előttünk álló két csapat. Cserébe a jó hír, hogy sikerült tanulni a hibából! _Ha egyáltalán az én hibám volt..._
Vasárnap az alábbi lapokat kaptam Nyugaton:
Kérdezzünk ászt? Hát hogyne! 4 káró? Jaj, de mi van, ha lepasszolja, mikor pediglen én ORKC-ra szánnám. Akkor hát 4 kőr? Azt azért csak nem hagyja annyiban, de amit mond, az rajtam miért is segít? Áh, hagyjuk: 6 káró.
Indulás kőr ász, mire Süni kicsit megilletődve még a leterülésem előtt javasolta, hogy lopjuk el az indítókijátszást. Ekkor én felvilágosítottam, hogy ez nem fog sikerülni, és elsőként letettem a szingli kicsimet mire ő csak ennyit szólt: „Akkor baj van...”
Persze aztán megnyugodott, és simán hazahozta a kisszlemet, hiszen ez volt a lapja:
Kicsit agresszív közbeszólás, de most jól jött. A másik asztalon a hölgyek agresszívabbak voltak _éljen a magyar virtus!_, az ellenfél pedig kevésbé.
Ez a 4 pikk kevésbé lett meg, minek folytán a kizárónak a kőr mellett éppen pikkje volt, ugyanis így nézett ki a leosztás:
Az indulás a káró négyes volt Ági részéről _lopásra_, amit Andi el is lopott, lehívta a kőr királyt, majd treffel jött. A felvevő párszor aduzott, amolyan minden mindegy alapon, majd egy idő után Andi ellopott valamit még, s lehívták az össze magas kőr. 5 kőr és 2 adu ütés lett a hölgyeké: –4.
