Kezdőoldal

Zöld Ferivel és Kuttner Gyurival a huszonéves (na jó esetemben inkább tizenéves) korunk óta ismerjük egymást bridzsileg. Mi hárman idén túl a hatvanon egy csapatban indultunk az egri versenyen. Megpróbáltuk az átlagéletkort minél lejjebb vinni, így akadtunk Jalsovszky Jankára. Összeadtunk, osztottunk és máris fiatalabbaknak érezhettünk magunkat. Aztán ahogy jöttek a meccsek, ez az érzés fokozódott. A stratégiánk szerint a két öreg játszott egymással párban, a másik asztalon persze a két fia… Szóval a másik asztalon a maradék kettő.

Egész jól ment a játék mindkét asztalon, hamar élre kerültünk és az utolsó előtti meccsen kis vezetés birtokában az alábbi problémával kerültem szembe:

5 minorhoz mintha kicsit gyöngék lennénk, de sebaj, itt van a „jó moysian fit” azaz olyan 4–3-as színtalálkozás majorban, amikor a hármas színt tudják rövidíteni nem a négyest. Úgy éreztem, ehhez gyenge a pikkem, a dáma alá bubi, de legalább tízes kéne. Kezdtem latolgatni a káró gémet, és az jött ki, hogy ha a partnernek fantasztikus plusz ereje van és/vagy ülnek az impasszok, expasszok, akkor is bukhatunk 4–1 káró elosztás esetén, de kevésbé ideális lapilleszkedésnél reménytelen minden gém.

Ezen a ponton tudtam, de legalábbis tudni véltem, hogy nem kéne gémet játszani. Töredékben megállni csak úgy tudunk, ha én most passzolok!

Ekkor rám zúdult a kérdések özöne.

Hogy magyarázzam meg a gémforsz utáni passzomat? Nem azt jelent a gémforsz, hogy gém alatt nem állunk meg?

Hogy magyarázzam meg hogy a 4–3 fitben való játék akkor jó, amikor a hármas adu az ami rövidíthető, de most mégsem jó?

Hogy magyarázzam meg hogy a rövidséggel szembeni csupa kis lap jó gazdálkodást jelent figurailag, mármint általában, de ma nem?

Mi lesz a bizalommal, ha sárba tiprom a legalapvetőbb szabályokat?

Janka papája, Jalsovszky Pali – aki amúgy kedves régi tanítványom – a verseny előtt a lelkemre kötötte, hogy szedjem össze magam, ha már világbajnoki ötödik helyezett* a párom, és én erre ígéretet is tettem.

No de!

Rövid verseny kevés forduló, fordulóként kevés leosztás. A sarkunkban lihegő konkurens csapatban egy igazi világbajnoknő is játszik. Gyuri és Feri pályafutása alatt jó pár egri versenyhez hasonló címet nyert, nekik olyan nagyon nem számít, hogy eggyel több vagy kevesebb, no de Jankára valahogy nagyon ráfér, hogy nyerjen egy aranyserleget, és ehhez akár az én döntésem nyithatja vagy zárhatja el az utat.

És én akkor igenis bátor voltam. Tudtam, hogy mindenképp nehéz lesz megmagyaráznom. Tudtam, hogy kudarc esetén számolnom kell a fölbőszült apa bosszújával. Vállaltam mindent, passzoltam.

Janka lapja egy icipicit gyengébb volt az ígértnél, szó sem lehetett semmilyen gémről még a 3 pikk felvétel sem állt sziklaszilárd alapon. Barátságos ellenjátékot kaptam, és az elosztás is tűrhető volt. Egy bizonyos ponton még szürt is lehetett volna csinálni, de persze én inkább a biztosnak vélt teljesítésre koncentráltam.

A döntés, persze társulva a csapat sok egyéb döntésével, meghozta számunkra a sikert, de a kérdőjelek csak nem akarnak eltűnni.

Ha azt mondom, hogy a párosverseny alábbi játszmáján meglepődtem, azzal nem írom le azt a döbbenetet, amit a parti lejátszása, pontosabban asztalként történő figyelése során átéltem:

A 3 treff Puppet Stayman volt, a 3 káró tagadta az ötös majort, de ígért legalább egy négyest. A kontrával nyertünk két licitet, de megállapodás híján úgy döntöttem, hogy ezt nem veszem figyelembe, és úgy licitálok, ahogy kontra nélkül tettem volna. Lépcsős válaszokkal egyszerűbb a helyzet olyankor rekontra, passz, 3 kőr stb. módon lehetne folytatni, de itt rögtönzés helyett célravezetőbbnek tartottam a fenti megközelítést. A 3 kőr tagadta a négyes kőrt, de nem ígérte a négyes pikket. Ezt Janka félreértette és 4 pikkre ugrott, de a talpunkra estünk, és elindultak a káró dámával.

Valószínűleg a legjobb játék még aduzás előtt megadni a kőr impasszt, és utána két aduzás, majd valami keresztlopásszerű játék, de Janka talán a lopástól való indokolatlan (hiszen valószínűleg hosszú aduból lopnának) félelmében a káró ász ütés után kettőt aduzott, majd lement az asztalra a káró királlyal, és kis(!) kőrt hívott a dámához, ezt ütötte király, és persze lehívták a magas adut.

Ha most Észak treffet hív, akkor a szín megjátszható nulla kiadóra, de hát ott volt a biztonságosnak tűnő két piros szín. Ezek közül az ellenjátékos a kárót választotta, és ez fatálisnak bizonyult.

Janka lopott, kőrrel az asztalra ment, és az utolsó adu hívásával beszorította Délt.

A játszmáért 90 százalékot kaptunk, de az én oldalamat azóta is furdalja a kíváncsiság, hogy ha én passzolok(?) és Janka is passzol(??) a 3 káró kontrára, akkor sikerült volna-e neki a teljesítés 100 százalékért. Ezt már sosem fogjuk megtudni.

A verseny utáni napon megkértem Jankát, hogy az 52 lap ismeretében mutasson két egymástól lényegileg eltérő játékot a felvétel teljesítésére, és ez szépen sikerült is neki.

Nemsokára zárt lapokból is menni fog.

Aztán trapézon vagy akár lovon is.

*Lány-vb, 2018, Kína