Kezdőoldal

Az idei International Budapest Bridge Festival végre valóban rendesen nemzetközi volt, nemcsak mutatóba tűnt fel pár külföldi, hanem nagy létszámban vonultak fel a koronavírus-veszély dacára is a határon túli párok, csapatok. A létszám is nőtt mindegyik versenyszámban, a LoveBridge állta a sarat végig. Szerzőnk a szervezők oldaláról mutatja be a versenyt.

Marketing és szervezési előkészületek
Amikor 2019-ben véget ért a 42. IBBF, sok mindent gondoltunk, de arra, hogy a 2020-as, 43. változat ekkora siker lesz, nemigen számítottunk. Miért? Mert a LoveBridge-rendszer elfogadottsága még ingott, mert a verseny után a játékosok megfogalmaztak egynémely jogos kritikát (hideg volt a vegyespáros verseny ideje alatt a teremben, távol volt és drága a büfé), és bár igyekeztünk, valójában nem igazán sikerült sok külföldi párt meghívni.

A 2019-es év legnagyobb sikere számunkra az volt, hogy a tabletes bridzs térhódítása Magyarországon megkérdőjelezhetetlenné vált. A számtalan visszajelzés, javaslat és türelmes játékoshozzáállás eredményeképpen megnőtt az önbizalmunk, és bátrabban vágtunk bele a 43. IBBF szervezésébe. (Dán ifik ismerkednek a rendszerrel – Fotók: Visoft)

Már a nyár során elkezdtünk egyeztetni azokkal a külföldi játékosokkal, akikről tudtuk, hogy szívesen jönnek: személyesen mindenkitől, aki szóba jött, megkérdeztük, hogy hogyan alakul majd a naptára a következő télen. Az időpont kiválasztásában az egyetlen szempont az volt, hogy lehetőleg ne ütközzön semmivel. Így aztán elkerültük az angol, a belga, a holland, a horvát bajnokság közeli fordulóit, valamint a lengyel és az osztrák versenynaptárhoz is igazodtunk.

Természetesen nem tudhatjuk, hogy a marketingmunka mely elemei voltak hatékonyak, de szórólapokat vittünk Pulába, majd két héttel később Kínába, a világbajnokság helyszínére is. A verseny felkerült a bridgescanner oldalra – napokkal később már voltak jelentkezőink Európa több pontjáról.

Az időzítés végül nem sikerült tökéletesen, összeértünk a Pierre Zimmermann által gründolt monacói Winter Gamesszel, amitől joggal lett morcos a mi egyik főszponzorunk (Winkler Gábor ott is játszani akart), de egyrészt, mire ez kiderült, sokat már nem tudtunk tenni (ők későn hirdettek végső időpontot), másrészt azért az a valóság, hogy létszámban elég kicsi a két torna résztvevőinek metszette (még ha itthon jelentősek is a konkrét személyek).

A verseny helyszíne végül a Szent István Egyetem (SzIE) Díszterme lett. A terem 500 nm (50-nel több, mint a tavalyi), rossz a fűtés, és mint a szerződéskötést követően lassacskán kiderült: a büfés egyáltalán nem kívánt velünk együttműködni…

Technikai előkészületek
Tapasztalatból tudjuk, hogy a kívülálló számára érthetetlen: hogy ha egy versenyt meg tudtunk már rendezni egyszer, akkor milyen probléma lehet a következő versennyel. Valóban, a szoftvernek a licittel, lejátszással, illetve ezeknek az eseményeknek a közvetítésével foglalkozó részéhez nagyon ritkán nyúlunk, hiszen ezek (nyilvánvalóan) versenyről versenyre változatlanok.

Ez viszont nem jelenti azt, hogy nincsenek fejlesztési feladatok. Folyamatosan jönnek külső igények, melyek többnyire újabb versenytípusok kezelése és az ezekhez tartozó információk helyes megjelenítése körül forognak (a verseny helyszínén a tableteken, a kivetítőn és nyomtatásban, valamint élőben és utólag a vugraph modulban). Ugyanakkor vannak belső igények is, melyek főleg az egyes versenyek lebonyolítását teszik könnyebbé és a rendszer hatékonyságát növelik. Hogy ne beszéljek rébuszokban: nem mindegy, hogy KO, körmérkőzés, csoportmérkőzés vagy svájci egy csapatverseny, nem mindegy az ültetés rendszere egy párosversenyen, a szünetek, fordulók, partik száma és ezek különböző kombinációi.

Noha a tavalyi IBBF sikeres verseny volt, rengeteget szenvedtünk menet közben, végig problémamegoldó üzemmódban voltunk (még akkor is, ha esetleg ez a kívülálló számára esetleg kevésbé látszott). A helyzet sokat javult egy év alatt, de idén sem mondhatjuk azt, hogy minden hibátlanul ment.

Nevezések
A vegyes páros hozta szokásos formáját, nem indultak túl sokan, bár a növekedés látványos volt: a tavalyi 22 pár helyett 30-an indultak, és míg tavaly minden induló magyar volt (vagy legalábbis erős magyar kötődéssel rendelkezett), idén három külföldi pár is megjelent.

A csapatversenyen a növekedés lényegesen visszafogottabb volt: a tavalyi 22 csapat helyett 25-en indultak, de jó hír, hogy voltak visszatérő vendégeink: egy lengyel felnőtt csapat, illetve több ifi is. A mezőny növekedését első sorban az ifi csapatok hozták: tavaly 5 külföldi junior csapat indult (köztük két cseh), idén nyolc (kilenc lett volna, de a cseh csapat az utolsó pillanatban lemondta).

A párosversenyt nehéz másképpen minősíteni, mint nagy sikernek. A tavalyi 52 után idén 68 pár nevezését fogadtuk el, utána kihirdettük, hogy megtelt a terem. Konkrétan az történt, hogy egy modellező szoftverrel megpróbáltuk elhelyezni az asztalokat, és úgy láttuk, hogy nem fér el több. A valóságban jobb volt a helyzet, mivel voltak kisebb asztalaink is, kétségtelenül be lehetett volna még passzírozni egyet-kettőt, de azért már így sem volt ritkás a mezőny, több asztallal pedig kifejezetten kényelmetlen lett volna.

Mit tesz isten, ilyenkor is van, hogy kompromisszumra kell adnia a fejét a szervezőnek: a Dumbovich csapat visszafordult a monacói kirándulásról a koronavírus miatt (egészen pontosan azért, mert attól tartottak, hogy sokan le fogják mondani a versenyt, ami aztán végül nem következett be), és miattuk beraktunk még egy asztalt – vis maiornak tekintve a helyzetüket.

A verseny nagyszámú külföldi résztvevője miatt mindenképpen jó döntésnek bizonyult, hogy Peter Eidt nemzetközi főzsűrit kértük fel, hogy Magyar Ádám mellett tornavezetőként működjön közre.

Kedd
A szokásos kedd esti kupa forduló után ért véget a SzIE díszetermében is egy rendezvény, ezért aztán korábban nem is lehetett volna bemenni. Bakó Dániellel 23 óra körül odavittünk két hőbefúvót (darabja 30 kiló és csak ipari árammal megy) és elkezdtük felmelegíteni a termet.
A problémát az jelentette, hogy a terem mindkét hosszú fala 10 méter magasan üvegből van, és a beépített fűtőtestek nehezen bírják a versenyt a hideggel, ami az üvegen ömlik be. Mérnökökkel egyeztetve a nulladik estére az volt a terv, hogy a téglafalakat felmelegítjük, reggeltől pedig a meleg levegőt már a terembe fújjuk, nem csak a falakra.

Szerda
Reggel fél tízkor érkeztek az asztalok. Darabja ezeknek is harminc kiló, két kigyúrt fiú segített behurcolni, de aztán összeszerelni már magunknak kellett. Ki az a magunknak? A Visoft bridzses különítménye: Bakó Dániel, Bekő Zsófia, Hegedűs Gál, Macskásy Gábor, Surányi Marcell, de a Visoft más, nem bridzsező kollégái is csatlakoztak. Egy verseny erejéig visszatért Vida Mihály is. Az álmennyezetről frissen vásárolt vásznat lógattunk le, amelynek mindkét végére lécet kalapáltunk, hogy ne gyűrődjön: erre vetítettük az eredményt. Felépítettük a hálózatot nyolc access pointtal, előkészítettük az első versenyt, és mire végeztünk, a türelmetlenebb játékosok már ott is voltak.

Játszottam is, megmutatom, hogy milyen egy jó partner:

Érdemes addig a pontig elmenni a lejátszásban, amikor Eszter meghívja a kőr tízest. A felvevő kicsit rakott, és állt két percig a játék. A természetes játék, hogy az ember üt és folytatja az adut, elvéve a treff lopás lehetőségét. Mivel a felvevő nem aduzott, arra gondoltam, hogy Eszternek kell, hogy legyen káró fogása: ezért aztán pláne így kéne játszani. Nekem azonban mohó módon az tűnt a legjobb ellenjátéknak, hogy kicsit teszek ebbe a kőrbe, és előbb utóbb hozzájutok két kőr ütéshez is (a kőr K87 elég erős lesz, ha jön egy szürku), hátha kettőt bukik a felvétel. Eszternek azonban csak nagyon lassú kárófogása volt, így nem a második aduütésem, hanem általános testi gyengeség végzett a partival. Utólag persze haragudtam magamra: mennyivel tisztább játék lett volna ütni és visszahívni a kőrt.

Másnap Eszter felhívott és a következőt mondta: „Végiggondoltam a partit és nagyon jól csináltad. Ha ütsz a kőr királlyal és adut hívsz, a felvevőnek nem marad más játéka, mint hogy lehívja az összes adu ütését, amikre nincs jó dobásom. Az ötlapos végállásban a felvevőnek három kárója, egy aduja és a treff bubija van a kezében, az asztalnak a pikk dámája és négy kárója. Még tartom a két magas fekete kártyát és a három kárót. Most az utolsó adura szerencsére az asztal valamennyire elém szorul, de nekem nagyon észnél kellene lennem. Ha bármelyik magas fekete lapot dobom el, akkor akár a treff bubira, akár a pikk dámára újra beszorulok, és a felvevő teljesít, tehát a kárót kellene eldobnom az egy bukásért! Nem biztos, hogy sikerült volna.”

Uh. Köszönöm. (Meglepetés: nem ezért játszottam így.)

A verseny 22 óra után ért véget. Utána egy emelettel lejjebb pakoltuk az összes informatikai eszközt (az egyetlen zárható terembe, ahol a tableteket tölteni is lehetett, de hát másnap az egyetem nyitva volt, másképpen pedig az egyetem dolgozói nem vállaltak felelősséget az eszközeinkért). Éjfél után uccu haza.

Csütörtök
Megérkeztek az ifik, ők a Flamencóban kaptak szobát. Bekő Zsófia előzetesen minden ificsapatnak kiküldött térképet, amelyen megjelöltük a szállodát és a verseny helyszínét: reméltük, hogy ez alapján odatalálnak, és ez így is lett (sokakkal találkoztam az utcán ácsorogva: vártam az ifiket és tereltem őket a helyes irányba, ahova amúgy is odataláltak volna).

A terem előkészítése most viszonylag gyorsan ment, csak az asztalszámokat kellett átírni (papíron és virtuálisan, a rendszer számára is), és letisztítani, majd kirakni a 100 tabletet. Volt egy kis izgalom, mert (mint korábban írtam) a koronavírus miatt a cseh csapat lemondta a versenyt, és aggódtunk, hogy a többiek jönnek-e, de mindenki itt volt.

A szünetben elhurcoltuk a fiatalokat vacsizni, és mivel a második félidő csak két fordulóból állt, fél tizenkettőre már végeztünk is. Elpakolás, töltés, hajnali egy órára mindenki otthon volt.

Péntek
A termet persze újra fel kellett szerelni, de szerencsére az előző napi elrendezés maradhatott, csak az informatikai eszközöket hoztuk vissza. Ez a nap egy jelentős technikai hibával volt tarkítva, amit röptében kellett megoldani (aki ott volt, az emlékezhet rá, hogy „feltűnésmentesen” áthelyeztük a vacsiszünetet és az így nyert időben hoztuk helyre, ami elromlott). Akiket érdekelnek az ilyen részletek, íme röviden a baj, és a forrása: mint a legtöbben tudjátok, ha már nincs három perc hátra, akkor a rendszer nem engedi lejátszani a még hátralévő parti(ka)t. A svájci ültetés sajátossága, hogy a rendszer a forduló végeztével önmaga generál ültetést. Igen ám, de ezt a folyamatot el kell indítani, ami akkor lehetséges, ha az utolsó asztalon is befejezték a játékot. A probléma abból adódott, hogy „az utolsó asztalon” egy hetedik partit fejeztek be, és a rendszer erre nem volt felkészülve (egyszerűen nem vette észre, hogy az előző fordulónak vége, jöhet a következő ültetése). A mesterségesen generált szünetben aztán annyit csináltunk, hogy leállítottuk és újraindítottuk a rendszert, mely ekkor már felismerte, hogy véget ért az előző forduló, jöhet a következő.

Hogy az élet ne legyen olyan egyszerű, az első asztalon játszó két magyar csapat játékosai egy komplikált szlemben megorroltak egymásra, és a zsűridöntést hosszas Óvási Bizottsági tárgyalás követte. Érdekesség: az ÓB négy tagjának négy külföldit kértünk fel: a lengyel és a dán ifi kapitányt, egy lengyel éljátékost és Alon Birman, izraeli profit.

Végül majdnem 1 óra volt, mire az utolsó meccs is véget ért. A tabletek töltésén és a szokásos technika elpakoláson túl még a másnapi párosversenyhez is át kellett rendezni a termet. Háromkor már mindenki ágyban lehetett.

Szombat
Reggel fél kilenckor kezdődött a nap, kirámoltuk a tableteket, ezúttal már 140-et, és előkészítettük a terepet a párosversenyre. Egy hosszabb ebédszünet után este nyolckor már be is fejeződött a selejtező. A másnapi döntőhöz átrendeztük kicsit az asztalszámozást és már vihettük is a tableteket tölteni. Ez egy szokatlanul hosszú éjszaka lett: este tízre már mindenki otthon lehetett, aki akart.

Vasárnap
Reggel nyolckor kezdtünk, mert a verseny is korábban, tízkor indult. Az ötödik napra elfáradtak az Access Pointok, vagy pontosabban: nem tudjuk mi baj lehetett, de egy pár tablet váratlanul leszakadt a hálózatról. Fennakadást ugyan nem okozott, mert hárman is résen voltunk és rohangáltunk cseretabletekkel, de megint találtunk magunknak egy fejleszteni valót. Eredményt háromnegyed háromkor hirdettünk, majd az érkező visoftos kollégák segítségével elbontottunk mindent, és este hatig visszahordtuk a cégbe…

Most pedig eggyel professzionálisabb access pointok tesztelése következik.

Visszajelzések
Az elmúlt évek legnagyobb mezőnye jött össze. A versenyre magára és az azt kiszolgáló rendszerre is nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk. A belga játékosok vinnék a belga elnöknek bemutatni (aki állítólag nyitott minden kütyüre). Minden ifi, akivel sikerült beszélnünk, elmondta, hogy jövőre is jön boldogan. Mint később kiderült, a dán bridzsszövetség IT-rendszerének beszállítója is a mezőnyben játszott, és már kaptunk is egy elismerő e-mailt tőle, amelyben jelezte, hogy mennyire tetszett neki a LoveBridge-rendszer.

Minden szervezőnek hasonlóan sikeres versenyt kívánok.