HUEN

Kezdőoldal

Gulyás Dániel - 2017. augusztus 18.

Élesedik a harc – 43. bridzsvilágbajnokság, Lyon

Lassan a célegyenesbe fordulunk, fokozódnak az izgalmak. A francia–svéd kettős ellépni látszik a mezőnytől, míg a 3–6. helyezettek szintén elég jól állnak, de még nem tuti a továbbjutásuk. A 7–14. között azonban még mindig nincs egy egész meccs sem, itt még szinte bármi történhet! A hátralevő fordulók alapján a legkönnyebb dolga talán a franciáknak és Kínának van: nekik csak 2-2 meccsük van hátra az első nyolcban állomásozók közül, így (talán az eddigi formák alapján némileg váratlanul) az ázsiaiaknak elég jók az esélyeik a továbbjutásra.

A németek újabb hullámvasúton vannak túl (egy kis, majd egy nagy győzelemmel felugrás a 8. helyre, nagy zakóval vissza 12.-nek), míg új váratlan trónkövetelő tűnt fel: az eddig a hátsóbb zónákban tevékenykedő Ausztrália épp szomszédaik, az új-zélandiak hátán másztak a 8. helyig.

Ritkán játszik női játékos nyílt csapatban, ezért pár szóban a két legismertebbről (akinek van rá energiája, írja meg, talált-e még a mezőnyben).

Először Sabine Aukenről, a német csapat üdvöskéjéről. Sabine Zenkelként kavarta fel a női bridzset a 90-es években (sőt, a férfi szurkolók szívét is...). A neves dán játékoshoz, Jens Aukenhez ment férjhez, két gyermekük született. Jens sajnos néhány éve elhunyt egy váratlan súlyos betegségben, Sabine pedig később új partnert talált, az életben és a bridzsasztalnál egyaránt jól megértik egymást az amerikai Roy Wellanddal. Olyannyira, hogy Roy már bridzsnémet, azaz együtt játszhatnak a német válogatottban is, többnyire sikerrel.

A tavalyi bridzsolimpia ugyan nem sikerült a válogatottnak, azonban párosban (vitatott körülmények közt) megosztott világbajnoki címet szereztek. Érdekes adalék, hogy a júniusi nyílt Eb-n együtt is játszottak a most is új-zélandi csapattag Cornell–Bach párossal, akik a másik aranyérmet kapták, tehát nincs harag. (Jól meg is vertek minket az utolsó fordulóban, bár ezzel sem jutottak rájátszásba végül.)

A másik hölgy kevésbé ismert, a bolgár Diana Damjanova. Az ő életéről kevesebbet tudunk, azonban tény, hogy a bolgár vegyescsapattal remekül szerepelt a tavalyi olimpián, harcban voltak a dobogóért, végül negyedikek lettek, és ő a (pénzügyi) motorja a most is remekül szereplő bolgár válogatottnak, játékával egyáltalán nem lógva ki a nagyon erős csapatból.

A hölgyeknél az első 8 közel egy egész meccsel ellépett a többiektől, nem tudom, várható-e még változás. Az amerikaiakat már nem is említem, de a hazaiak 10. helye meglepetés. Még van két napjuk, hogy jelentősen javuljanak...

A szenioroknál az osztrákok a harmadik helyen fordultak a mai napra, most épp jelentős zakó néz ki nekik a vezető USA2 csapattól (16. forduló eleje). A lengyelek egyre inkább hátracsúsznak, már a 11. törököktől is 13 pontra vannak már (akik további 11-re a bejutó helytől).

A végső dráma szombaton várható mindhárom versenyszámban.