Ha jól számolom, az idén már a harmadik múltidézéssel fűszerezett rendezvény zajlott a hétvégén. A Cziffra-emlékverseny, a hazai bridzs valamikori fellegvára, a Fészek klub „újraélesztési kísérlete” után, az ötven évvel ezelőtt megrendezett első ifjúsági bajnokságról emlékezett meg a szövetség egy kis ünnepséggel és
hat különböző korosztályú „ificsapat” közötti versennyel
.
Az eseményen készített
Szabados Erzsébet-
fotókból képriport
található
a galériában
.
Bridzstörténeti rovatunk komoly szerepet vállalt a rendezvényen, a főszervező Kuttner Gyuri mindenféle meglepetésekkel rukkolt elő, Csepeli Miki – ő már az ötven évvel ezelőtti versenyen is részt vett – fővédnöki szerepet vállalt, Homonnay Géza és Kovács Misi a bridzsirodalmi munkásságukból származó ajándékokkal érkeztek, nekem viszont ennek a tudósításnak a megírása maradt.
A nap nem a versennyel kezdődött, az utolsó negyven év egyik meghatározó csapatának _OGV, majd Taurus, később Elastron_ megalapítóját, a 70-es években lezajló „nagy nemzedékváltás” első bajnokcsapatának kapitányát, Lévai Jánost kísértük utolsó útjára. Nem rontotta el ez a szomorú esemény a rendezvény hangulatát, hiszen hirtelen eltávozott kedves barátunkra nem is tudtunk volna méltóbb keretek között emlékezni. Ez a múltidéző verseny így róla is szólt, még ünnepélyesebbé téve a rendezvényt. A mérkőzések szünetében, de a sok kimaradó játékos miatt a játékidő alatt is sok régi élmény került elő, gyakran vele kapcsolatban is. Emlékét megőrizzük!
A versenyen az aktuális ifi- és juniorválogatott keret mellett asztalhoz ült a hetvenéves korhoz lassan közelítő 70-es csapat, a náluk ezek szerint még idősebb 80-as és 90-es csapat, valamint az iszonyatosan vén 2000-es csapat... A csapatok tagjai az adott korszakok ifjúsági Európa-bajnokságain részt vevők közül kerültek ki.
A csapatokban nem nagyon voltak fix párok, partinként cserélődtek a játékosok, amit semmilyen kütyü nem lett volna képes követni. Ezért sem kerülhetett szóba, hogy a partikkal kapcsolatban az egyes játékosok neveit is megemlítsem.
Mint utólag kiderült, az első forduló volt a helyosztó, egymás ellen játszott a későbbi első és második, harmadik és negyedik, valamint ötödik és hatodik. De nem a verseny eredményét leginkább befolyásoló partikat ismertetném, inkább a különböző korosztályok jellemző stílusát próbálom kutatni, néhány kiragadott leosztást ismertetve.
Hat helyen hat különböző eredmény született: 4 pikk –1, 4 pikk kontra –2, 5 káró egyenlő és 5 káró kontra egyenlő az egyik oldalon, 5 káró –1 és 3 szan –3 a másikon. Itt az ifjabbak okosabbak voltak az öregeknél: Nyugat a 3 szan indulásra nem passzolt a sikénjével az egyik asztalon _ellentétben egy tapasztaltabb játékossal_, a másikon meg a korrekt 4 káró indulást választották, és utána igen fegyelmezetten passzoltak Kelet helyén a 4 pikk kontrára.
Ez is egy „vérmérséklet” parti. Az ilyen 1 szan indulásból néha jól jön ki az ember, néha nem. A juniorok egyike döntött mellette, és kőr indulásra valahogy teljesített is. De az 1 kőr–passz–passz –1 pikk után még egyet licitálni Észak lapjával – ebből nem nagyon lehet jól kijönni, ezt esetleg csak megúszni lehet. A mezőny fele bedugta a fejét a hurokba: –500, –300 és egy szolid –100 volt a következmény, a maradék két asztalon meg az elvileg óvatos „öregek” az igencsak optimista 4 pikkben buktak.
Ebben a partiban az igen jó esélyű szlem belicitálása se a legfiatalabbaknak, se a legöregebbeknek nem sikerült, csak a két „közepesen öreg” csapatnak.
Ebben a partiban meg a legöregebbek és a két legfiatalabb találta meg a bukó 3 szant, a valamilyen adu mellett teljesíthető gém _szlem_ helyett.
Még egy példa a „gonosz” partik közül, amikor nagy lappal jobb hagyni az ellenfelet töredéket játszani. A 4–3 pikkben még van játék _ha nem licitálják el előlünk a pikket_, de már a 2 kőr se teljesíthető, ha okosan megy az ellenjáték _nem engedjük asztalra a felvevőt, és a káró figurák lehívása után aduval kézbe tesszük_.
Az osztógép nem volt kíméletes ebben a partiban sem. 5 kőrig könnyen el lehet jutni azokból a lapokból, ahol van színtalálkozás, a két vesztőütéses lappal szemben látszólag van két fedőütés és ennek ellenére a gém is bukik…
A szándékom az volt, hogy a korosztályokra jellemző stílust, megfontoltságot vagy heves vérmérsékletet mutassak ki a lejátszott partikban. Bevallom, hogy ez nem sikerült, gyakran az óvatos, megfontolt „öregurak” jobban elszálltak a félelmet nem ismerő ifjaknál, akik az átgondoltabb megoldásokat produkálták, és volt persze ugyanez fordítva is.
A verseny megkezdése előtt a fiatalok egy vetélkedőn vettek részt, a múltra vonatkozó olyan kérdéseket kaptak, amelyekre még az „öregek” is nehezen tudtak volna válaszolni. A legjobban szereplő három játékos _Bozzai Bence, Tubak Dani, Szirmay-Kalos Barna_ értékes ajándékokat kapott az ünnepély hangulatát megalapozó hatalmas tortával is kedveskedő rendezőktől. De a hab a tortán az ötven évvel ezelőtti bajnokcsapat tagjainak jelenléte volt. Nem is tudom eldönteni, hogy mi voltunk-e jobban meglepve, vagy ők voltak-e jobban meghatódva attól, hogy a rendezők felkutatták és meginvitálták őket. Örömmel üdvözölhettük körünkben Söpkéz Sándornét, Nagy Istvánt, Nagy Leventét, valamint Reicher Aladárt, aki a többiek nevében is szólt hozzánk pár szót, megköszönve a meghívást, a kapott ajándékot és az őket körülvevő tiszteletet és szeretetet.
Nagyon jó kezdeményezés volt ez a megemlékezés és a verseny, köszönjük a rendezőknek, találkozunk a százéves évfordulón...
