Kezdőoldal

A második napon is nagy csatáknak és izgalmas partiknak lehettünk tanúi. Izgalmas „testvérharc” volt az olasz–monacói, különös tekintettel a pár év múlva esedékes nemzetváltásra. Aki esetleg nem tudná, azért indult némileg tartalékos összeállításban az olasz válogatott (Garozzo népszerű, de talán egy 90 évesnél találhattak volna fittebbet), mert Lauria–Versace technikai okokból nem vállalta a válogatottságot, kihagynak két évet, hogy 2019-ben már Monaco színeiben indulhassanak (Lavazza játékosai pedig évek óta bojkottálnak, amióta a szponzor asszony összeveszett a szövetséggel). Ezúttal azonban a haloványabbnak tűnő olaszok diadalmaskodtak 20 IMP-vel, és jelen állás szerint mindkét csapat a legjobb nyolc határához közel áll.

Óvatos első nap után remekül folytatták az óceániai bejutók, és előretörtek a nyolc közé, de aztán visszaestek: Ausztrália a feltámadó Bulgáriától kap méretes zakót, Új-Zéland pedig a nem túl acélos India ellen nem szerzett még IMP-t sem (0–33 a vége)…

Ahogy látszik ebből is, még messze a döntés, kedden érnek a lejátszott meccsek harmadához. A jelen állás közel lehet a végeredményhez, hiszen szokásosan a 8 helyből legalább hetet a két amerikai csapat, valamint a hat európai szerez meg – igaz, ők most heten vannak. Meglepetés Egyiptom eddigi remek formája, bár eddig kevés igazán erős csapattal játszott (a franciáktól ki is kapott rendesen). Várhatóan a bolgárok is jobban fog végezni, bár láttuk, máris javítottak az álláson ezen a meccsen.

A két amerikai csapat nagyon belehúzott: 1-es csapatuk a németeket, a 2-es pedig Hollandiát páholta el a rámában.

A nőknél továbbra is Hollandia az élen, bár nem hogy a maximumokat, de a győzelmeket is alig mérik (tegnap becsúszott két kisebb zakó), ennek ellenére 10 pont az előnyük.

A szenioroknál sem látszik még, hogy kik lesznek a bejutók, itt talán sok régi ismerősnek drukkolhatunk, hiszen az osztrák csapat is itt igyekszik vitézkedni, egyelőre váltakozó sikerrel.

Vélhetően minden sorozatban 11 pont körüli átlag elég lehet a bejutáshoz, tehát nem kell igazán megfeszülnie a legjobbaknak. Pár nap múlva okosabbak leszünk.

Egy szép parti a nyolcadik kanyarból.

Csak az amerikai meccseken húzták ki a szlemet, pedig micsoda terített parti.

Az ok (a kevés pont mellett), hogy az erős treffes rendszerek nagyon népszerűek, és ott (főleg a nebulózus káró esetén) nagyon nehéz az 1 káró indulás után pontosan licitálni – Aukenék és Meckstrothék simán relézték be a rámában, tehát van rá megoldás. (G. D.)

A nagy Levin nagy partnere, Steve Weinstein
Nagyon egyszerű leosztás is lehet nagyon érdekes, ezt bizonyítja a hétfői harmadik forduló egyik játszmája.

Az egész holland–bolgár meccsen összesen 13 IMP cserélt gazdát (8–5 a hollandoknak), pedig volt olyan parti, amelyben De Wijs és Müller bemondtak egy szlemet (6 treff), amit sem az Olaszország–Monacón, sem az USA1–Svédországon nem bírtak, de pechjükre a bolgárok még jobbak voltak, mert ők 6 pikket teljesítettek.

Ebben a játszmában Müller–de Wijs megint szlemet mondott, de a 6 káróban kiállt a pikk ász és egy adu. A kommentátorok megállapították, hogy az 5 káró terített, a 3 szan is benne van, kivéve, ha a Nyugat pikk kezdését a partner a királlyal üti, és kicsit hív vissza. A felvevő nyilván a kilencest teszi, üt a tízes, és az ellenvonal öt pikk ütéssel elbuktatja a felvételt.

Mivel Müllerék nagyon előre tartottak a másik asztalhoz képest, elkezdtem nézegetni a többi meccset.

Benito Garozzo – a világ valaha volt legjobb játékosa szeptember 5-én lesz 90 éves, és most még egyszer megküzd a világbajnoki címért! – pikkel indult a 3 szan ellen, de partnere, Franco Masoero kiengedte az ütést, mire a felvevő hazavitt egy pikket, négy kőrt, két kárót és két treffet.

A másik asztalon a monacói szponzor és kapitány, Pierre Zimmermann is pikket hívott, Franck Multon a királyt tette, és kicsit játszott vissza. Ahogy várható volt, Massimiliano di Franco a kilencest kérte, és a 3 szan elbukott.

Amikor végre jött ez a játszma, a holland Bart Nab is pikkel támadott, az ifjabb Drijver testvér, Bob is a királlyal ütött, kicsi vissza, így kihúzták Müllerék rossz szlemjét.

A svédeknél Johan Sylvan és Frederic Wrang a terített 5 kárót licitálta Rodwellék ellen, de ahogy látható, Bobby Levin és Steve Weistein 3 szant vett föl. Johan Upmark a pikk kettessel kezdett, Fredryk Nyström pedig a király tette, és a hármast hívta vissza.

Hosszú csend.

El tudjátok képzelni, hogy Weinstein végül bement a bubival?!

!!!

De miért? És miért csak ő?

Az utóbbira könnyebb a válasz. Egy ilyen hosszú versenyen a világ legjobb játékosai is spórolnak az energiával. Ha egyértelműnek látszik, mi az esély, nem törik rajta túl sokat a fejüket.

Az amerikai bajnok viszont végiggondolta a helyzetet.

És nem is volt olyan bonyolult. Nyugat dubló pikkből a nagyobbat hívta volna, tehát három van neki. Nem emelt a harmadik dámával?!

De ha nincs neki más figurája, nem emel, nem igaz?! Igaz.

És ha Keletnek ász-király-dámája van, akkor is lehet nála a tízes, nem igaz? Igaz (bár nem valószínű, hogy a felvevő kétszer is szant mondott a negyedik kilencessel…).

Weistein nagyobb esélynek látta, hogy balra nincs pikk figura, és igaza lett. (Fogadnék, hogy fogadott volna a teljesítésre.)

A Bermuda-kupában a 3 szant pikk kezdésre nyolcan bukták el, Weinsteinen kívül ketten teljesítették, és nem tudni, hogy a német Julius Linde ellen bement-e Kelet egy pikk figurával, vagy ő is ütött az első ütésben, ahogy a monacói felvevő. (K. K.)