Éljen a magyar bridzs!
Megint véget ért egy nagy verseny, megint volt miért izgulni, megint lett valami újdonság a bridzsben: megint volt két boldog hetem. És persze volt min bosszankodni is: képtelen voltam egymagam végigközvetíteni az egészet, bocsánatot kérek érte. Az ember mindig telhetetlen: fiatalkoromban hónapok teltek el, mire egyáltalán megtudtam, mi volt az Európa-bajnokság eredménye _igaz, nem volt kérdés, úgyis az olaszok nyertek: a Blue Team, Avarelli–Belladonna, Forquet–Garozzo, DAlelio–Papis Ticci meg Peroux, a kapitány, voltak mások is, de ez volt a nagy csapat_.
Most meg már az is idegesít, hogy nem volt mindennapi részletes tudósítás, hogy nem tudtuk itt a Bridzsélet honlapján percről percre követni az eseményeket. Szerettem volna magam megcsinálni, mert az a legnagyobb élvezet, ha sikerül az élményt értőkkel megosztani. Jól is estek a reakciók. Még az is, akinek valami nem tetszett _szóhasználat, kisebb tévedés a nagy rohanásban_, de leginkább az, aki továbbgondolta a dolgokat.
Például Balásy Gerard priviben írta meg, hogy Schifkónak lett volna sikerre vivő játéka a Bridzsmatematika című fejezetben. Szóval a pikk kezdést ellopta, káró ász, káró dámával asztalra megy, pikk lopás, kőr ász, pikk lopás, és most treff. Ha Nyugat kicsit tesz, üt a király, a káró bubiba jön az ellenfél utolsó aduja meg egy rossz kézi treff, aztán a kőrök, és csak az utolsó kártyát viszi a treff ász! _Nyugatnak nincs pikkje már, ha beüt a treff ásszal, a felvevő el sem ronthatja, bármit hív az ellenjátékos._ Molnár-csel! _Szilágyinak dummy reversal. Majd még egyszer ezt is elmagyarázom, hátha valaki nem tudja._
Homonnay is jelentkezett a csapatverseny után, és leírta, igazából mi történt abban a 100. leosztásban, amelyen kicsúszott a csapat a 16-os döntőből _és mondjuk, ami miatt Garozzo megint nagy lehetett: különben nem jutott volna a csapata tovább_.
Tessék elővenni az Én nem akarok, én nem akarok debreceni diák lenni! című részt. Kiderült, a kínai sem érzett rá, hogy a treffben van a fő esély: ő is pikket hívott a második ütésben. S éppen ezzel volt szerencséje. Mert ha treffet hív, Szilágyi valószínűleg kitalálta volna, hogy káróval kell rövidíteni az asztalt, és a felvevő bukik.
Így viszont az asztali pikk királyt ütötte az ásszal, és úgy látta, a fő esély, ha partnerének dubló treff ásza van, amikor is most rögtön le tudnak hívni három ütést ebben a színben. Lakatos ütött az ásszal, és most már hiába fordult volna káróra, mert a felvevő lop az asztalon, treffet hív, a következő kárót lopja az asztalon, magasra lopja a treffet, és mert az első ütésben elment az útból az adu bubi, kőrrel asztalra megy: üt hét adut, két treffet meg a pikk ászt. _Ez azért nem működik, ha pikk helyett treffel kezdi, mert amikor aduval asztalra jut, még nincs kimagasítva a pikk ütése._
Szóval fantasztikus volna a helyszínen lenni, de itthonról is annyi információhoz jut az ember, hogy csak kapkodja a fejét. Nem nagyon volt időm bulletinokat olvasgatni, ám így is az az érzésem, hogy szétszakadok: százféle dologról kellene írni.
Elsősorban persze arról, micsoda örömöt okozott nekünk, hogy
Homonnay Géza és Winkler Gábor
az első pillanattól kezdve stabil játékkal jutott egyre feljebb és feljebb! Legalább hárman figyelmeztettek, hogy a középdöntőben ők érték el a legjobb eredményt, és mert nem látott a BBO-n, Kardos Kacsa izgatottan telefonált, hogy a harmadik helyen állnak a döntőben. S mert már úgy láttam, nem fog megbüntetni az önkormányzat, abbahagytam a fűnyírást, és éppen akkor ültem le a számítógép elé, amikor a futó szkór azt mutatta: 1. Homonnay–Winkler!
Hihetetlen volt! Ezért születtünk erre a világra! Be jó, hogy láttam, sokkal jobb volt így, mintha utólag tudtam volna meg.
Aztán jött egy kis visszaesés, de azután megint jöttek följebb, és bár az utolsó előtti játszma egy szerencsétlen –800 volt, szerencsére a következőben a lengyel ellenfél impasszos szlemet vett föl, és nem tudta befogni a dámát. Pfú!
Óriási lett volna dobogóra kerülni, vagy hatba jutni, de azt hiszem, minden magyar bridzsező egyetért velem: óriási eredmény a hetedik hely!
Tudom, hogy Winkiéké a dicsőség, tudom, hogy Dumbóéké a szenior világbajnoki cím, de valahogy mégis a lerobbant magyar bridzs sikere is mindkettő. Köszönjük.
Remélem, majd partikat is mutatnak a fiúk, nekem nem volt szerencsém az övéiket figyelni, csak azt láttam, hogy egész más ez a játék, mint, amit én ismerek. Ahogy a páros versenyen kibiceltem, az volt az érzésem, hogy ezek a játékosok a Marsról jöttek, ahol köztudomásúlag csodálatos bridzsklubok vannak. Olyan volt, mint az FC Barcelona: azt csinálják, amiről gyerekkoromban úgy tudtam, a futballpályán tilos, és tessék, állandóan győznek vele. _Most a München-meccs nem ér._
Olyan biztonsággal igazodnak el a legnehezebb helyzetekben is, olyan nagy nyomást helyeznek az ellenfelekre, olyan koncentrálással küzdenek meg minden egyes ütésért, pontért, százalékért, hogy az elképesztő. Nagyon nagy élvezettel figyeltem.
Hogy értse mindenki: nem az volt igazán érdekes, hogy bemondtak olyan felvételeket, amelyeket mi nem tudtunk volna, vagy olyan beszorításokkal álltak elő, amelyek nekünk soha nem jutott volna eszünkbe. Sőt, láttam nagyon ügyetlen dolgokat is. Viszont érezhető volt a hatalmas feszültség, és a részjátékok, a küzdelmi helyzetek izgalma. Már megint kedvem lett bridzsezni. Kár, hogy sosem fogom megtanulni ezt a játékot.
S persze ott volt Zia Mahmood. Örülök, hogy augusztus végén személyesen is találkozhatunk vele Budapesten. Óriási játékos, és nagyon nehéz kiismerni: hiába tudja az ellenfél, hogy trükk várható tőle. Egyrészt, mert legtöbbször mégsem _vagy éppen az a trükk, hogy nincs trükk_, máskor meg mégis.
Az utolsó előtti fordulóban az ellenfélnek negyedik helyen ez volt a lapja: AJ2, AQ9654, A8, AK. Két passz után Zia 1 szannal nyitott. A kontra nem lett volna büntető, nem tudott mást kitalálni, mint hogy 3 szanra ugrott. És partnere a Q653, K1083, K2, 963 lappal érthetően_?_ nem ment szlemre. Pedig, ugye, a 12 ütés elkerülhetetlen. Zia lapja pedig ez volt: K74, 7, QJ7654, Q104.
A kommentátorok szerint ideális kéz: a legvalószínűbb, hogy a partner 2 káró transzferrel jön, arra meg simán passzol. Azt is megjegyezték, ez a harmadik helyes blöff 1 szan annyira gyakori, hogy Rodwell és Meckstroth már el is határozták, ilyenkor mégis büntető kontrát fognak játszani.
A pakisztáni–amerikai Zia és holland partnere, Jan Jansma a végén már úgy állt, hogy azt hittem, nem lehet megállítani őket, de a legeslegutolsó partiban a végig nagyon jó helyen álló
Sabine Auken _Németország_ és Roy Welland _Egyesült Államok_
eléjük került.
Partnere sem volt még Európa-bajnok, ami amerikai létére nem meglepő. Különben üzletember, „a Wall Street legjobb bridzsezői” között tartják számon.
A női versenyben nem volt nagy meglepetés, hacsak az nem, hogy a csapatot simán nyerő kínaiak itt csak a 10. és 11. helyen végeztek. Az első helyet a francia Catherine DOvidio és az amerikai Janice Seamon-Molson szerezte meg. Megelőzve kedvenc hollandomat, Marion Michielsent és honfitársát, Meike Wortelt. Harmadikok is franciák: Veronique Bessis–Carole Puillet. A vegyes csapaton olyan jól játszó osztrákok, Jovanka Smederevac és Terry Weigkricht követte őket.
_Csárli, VI. 30._
Nincs többé óvás
Az új győzelmipont-számítás bevezetése mellett még egy újdonságot hozott az Európa-bajnokság: nem volt óvási bizottság! Az Európai Bridzs Liga új politikája szerint nincs szükség rá: az összes tornavezető megfelelően felkészült, és ha valakinek mégsem tetszik valamelyikük döntése, ott helyben megkérdez néhány másik tornavezetőt, illetve játékost, a konzultáció után pedig meghozza a végleges ítéletet.
Az egész Eb-n összesen egyszer volt erre példa! És a tornavezetői testület vezetői szerint nem is történt öt-hat vitás esetnél több.
Tudjátok, mi a véleményem erről? Hogy hoppá!
_Csárli, VI. 30._
Hasít a Homonnay–Winkler páros
A párosversenyen 10 fordulós selejtező után _egy forduló 10 leosztásos, talán Pulából tanulták ezt a módszert_ állva maradt a Winkler Gábor–Homonnay Géza páros, tehát a legobb 100-ba jutottak. Az elődöntőt is sikerrel vették, 46 pár került a döntőbe. Itt gyengébb kezdés után egyre feljebb kapaszkodva 5 forduló után 12. helyen állnak _állás
itt
_. Holnap további 4 forduló vár rájuk, és időnként fel-fel tűnnek a BBO-n is.
Az összes eredmény
itt
található.
Csapi közben utánanézett ennek-annak: „A C/O-t lecsekkoltam, és ebből kiderül, hogy az 50 leosztásos középdöntőben a Homonnay–Winkler pár szerezte a legtöbb pontot, azaz megnyerte! Ez a táblából azért nem látszik, mert a kvaliból bejutottak hoztak kvali C/O-t, de hozzájuk jött 6 pár, akik nem _illetve x. helyezés szerint kaptak jóváírást_; viszont a döntőbe vitt C/O-t csak a tényleges középdöntős eredmény alapján számolták – hisz a beesőknek nem lett volna másképp reális.
A legjobb és legrosszabb C/O között _középdöntő>döntő_ majdnem pontosan egy topnyi _44-es topra 43,2 MP_ volt a különbség, azaz a 90 döntőbeli mellé még egy 91. partit jelentett, nem igazán érdemi: a döntőben már mostanra lényegében eltörpült az eddig _50 parti_ megszerezhető 2200 MP mellett, például a mieinknek cika 19 pluszpontot jelent a vezetőkkel _22.-ként bejutott_ szemben, akiknek 1261 pontjuk van. A fiúk most szinte pontosan 2 topra vannak az elsőtől, 50 parti ment le a döntő 90-éből.”
_Gulyás, VI. 28._
Garozzo utolsó partija
A magyar Tutu csapat a selejtező utolsó meccsén 20–0-ra kapott ki az olasz Zaleskitől, és nagyon szomorúak voltunk _még az is előfordulhatott volna, hogy éppen emiatt esik ki a másik magyar együttes_. Ma már másként látom a helyzetet, mert a 16., azaz utolsó helyen bejutó csapatról hirtelen kiderült, hogy igazából Brenónak hívják, és játszik benne a most 86 éves Benito Garozzo!
Az idősebbeknek nem kell magyaráznom, a fiatalabbaknak pedig órákig kellene, legyen elég hát annyi, hogy a legendás olasz Blue Team tagjaként _és főleg Pietro Forquet meg Giorgio Belladonna partnereként_ tizenhárom világbajnoki címet gyűjtött be magának. Sokan a világ valaha volt legjobb játékosának, mindenesetre legjobb felvevőjátékosának tartották! _Ő a licitben tartja zseninek magát, szegény Belladonnának miatta kellett annyi sok konvenciót megjegyeznie!_
Máig őrzöm a Bridzsélet azon példányát, amelyet Tihanyban írt nekem alá, amikor először volt Magyarországon. _Az utolsó meccsen vesztett Berentey Ernő csapata ellen, és csak második lett, onnan egyenesen a világbajnokságra mentek győzni!_ Volt később a Margitszigeten is az akkor nagy versenynek számító International Budapest Bidge Festival vendége, Belladonnával ötödik lett a párosversenyen.
A nyolcvanas évek vége óta New Yorkban, nyaranta Floridán él. Mostanában leginkább hétvégi BBO-s partijait lehet élvezni, unokája nevét használva sillafuként szokott játszani mindig néhány száz kibic előtt.
Ahogy egy cikkben olvasom, annak köszönhető, hogy megint felbukkant a nemzetközi bridzséletben, hogy az olasz szponzorok összevesztek azon, ki hogyan és hol játsszék, végül a Zaleski nevű üzletember megelégelte a dolgot, és fiatal játékosok közé meghívta saját partneréül ezt a zseniális játékost.
Az Eb-n aztán kiderült, nem hiába! Az ember azért ül Garozzo mögé, hogy hihetetlen trükköket lásson. Nos ilyesmi nem történt azokban a játszmákban, amelyeket volt időm megnézni, viszont az kiderült, hogyan is kell ezt a bridzset játszani. Mert szóljon, aki egyetlen egyszer is látta, hogy nem azt licitálta, vagy nem azt a lapot húzta ki, amelyiket kellett volna!
Mindig csak az első félidőben játszott a különben szintén nyolcvanas Zaleskivel _166 éves páros az Eb-döntőben!_, és mindig szereztek is egy kis előnyt.
Így történt ez a döntőben is, mégpedig 31–7-es vezetéssel álltak föl az asztaltól, és azért csak ennyivel, mert játék közben megszólalt Zaleski mobiltelefonja, amiért az új szabályok szerint azonnali 6 meccspontos büntetés jár. _Az egyik kommentátor szerint biztosan le is cseréli a szolgáltatót, a másik ezt nem tartotta valószínűleg, mondván, hogy ő az adott cég tulajdonosa._
Amikor már nem játszott a két öreg, szoros lett, félni kellett, hogy ezen a büntetésen megy el a meccs, de nem, végül a lengyelek 44–36-ra győztek, vagyis 2_!_ ponttal övék lett volna a győzelem amúgy is. A második félidőben a lengyel párok különben nagyon merészen játszottak. Jellemző, hogy nem a két öreg, hanem éppen fiatalabb társaik konzervatizmusa miatt nem sikerült Garozzónak az újabb nagy győzelem!
Könnyen lehet, hogy ilyen nagy verseny döntőjében ez volt a nagy Benito utolsó játszmája:
Kelet mindkét teremben multi 2 káróval indult: gyenge kettes valamelyik nemesben. Dél kontrázott, mire az olasz Nyugat _Lanzarotti_ 2 kőrt, a lengyel rekontrát licitált _az egyik azt jelentette, passzolj vagy korrigálj, ha pikked van!, a másik: mondd be a színed!_. Tehát itt is, ott is 2 kőrnél jártak, amikor megint Dél következett. Jakub Vojcieszek, aki kb. negyedannyi idős lehet, mint Garozzo _tavaly játszott az egyetemi Eb-n_ 2 szannal jött, a veterán mester viszont nem bízta a dolgot a véletlenre _vagy a partner megérzésére_, hanem maga bemondta a gémet.
Nyugat kis káróval kezdett, Garozzo már kérte is a bubit. Treff ász, treff király, esett a dáma. Még három treff, Kelet eldobott két kőrt meg egy pikket, Nyugat egy pikket, egy kárót és egy kőrt. A pikk király következett, és amikor Nyugat az ász után visszahívta a színt, Dél az asztalról a tízest kérte, a pikk már magas lett, és a kezében volt még a káró ász-király meg a kőr ász: 12 ütés, 490 pont, a másik asztal 210-ével szemben 7 meccspont.
Szép búcsú egy gyönyörű pályafutás végén. Vagy lesz még tovább is?
A nyílt Európa-bajnokság
1. Mazurkiewicz _Lengyelország_: Piotr Gawrys–Piotr Tuszynski, Krzysztof Jassem–Marcin Mazurkiewicz, Pawel Jassem–Jakub Wojcieszek _a két Jassem: apa és fia!_
2. Breno _Olaszország_: Benito Garozzo–Romain Zaleski, Mario D’Avossa– Riccardo Intonti, Massimo Lanzarotti–Andrea Manno
3. Isrmany _Izrael–Németország_: Alon Birman– Dror Padon, Ilan Herbst–Ophir Herbst, Josef Piekarek–Alexander Szmirnov
4. Groupe France _Franciaország_: Michel Bessis–Thomas Bessis _fiú és apa_, Cedric Lorenzini–Jerome Rombaut
A női verseny döntőjében: Kína–Hollandia 94–44
A harmadik helyért: Olaszország–Ausztria 95–58
_Csárli, VI. 26._
Multi ellen papírból
Ha már a multi szóba jött, történt egy kis incidens a selejtezőben. Rodwell és Meckstroth játszott a későbbi győztes lengyelek ellen. És amikor az ellenfél 2 káróval indult, Meckstroth benyúlt a táskájába, és elővette a multi elleni védekezés leírását. Az ellenfél nem hitt a szemének, ezt Európában nem engedik meg a szabályok, de úgy látszik, a tengeren túl ez a szokás. Végül, ha jól értettem, az amerikai használhatta a feljegyzéseit. Mindenesetre a kommentátorok között nagy vita keveredett, egyikőjük kicsit csodálkozott:
– Ezernégyszáz oldalas rendszerük van, sosem tévesztik el, de ezt nem illesztették bele?
– Éppen ez az, annyi minden mellett ezt már végképp nem tudják fejben tartani!
– Amilyen bonyolultan játsszák a precízióst, inkább az ellenfeleknek kellene megengedni, hogy nézhessék az őellenük kidolgozott rendszert!
_Csárli, VI. 26._
Breno, nem Breno
A Breno csapat ügyesen titkolta, hogy valójában Zaleski néven indult eredetileg _a BBO-n a Breno név szerepelt_. Zaleski bácsi kisfiú Garozzo bácsihoz képest, mégis alaposan elgyepálták a fiúkat, azaz a Bessis apa-fiú párost fevonultató francia csapatot az elődöntő első félidejében _38 IMP-vel_. A második 14 parti már csak formaság volt, ezt eggyel nyerték a franciák _Benito bizonyára ebéd utáni szunyókálását töltötte, míg a csapat másik két párja kártyázott_, összesítésben tehát magabiztos Garozzo-döntő! Szép teljesítmény 86 éves korban, ahogy a kommentátorok is említették, még élni is szép ebben a korban, hát még bridzsezni _és ilyen jól!_.
A másik elődöntő sokkal kiegyenlítettebb küzdelmet hozott, és talán magasabb színvonalat is. Rendkívül sok húzó volt, az első félidőt 23–22-re nyerte a lengyel csapat, míg a német-izraeli vegyes a másodikban két partival a vége előtt még vezetett, ekkor 10–3 volt az állás a javukra! Ekkor azonban egyik német párjuk beerőltetett egy 3 szant, ami mansban kettőt bukott, míg a túloldalon a biztos 2 pikkben lett tíz ütés, 7 IMP-ért, így a második félidő 10–10-es döntetlennel zárult, azaz maradt a lengyel 1 pontos előny! Természetesen még várjuk a hivatalos eredményt, de úgy tűnik, a döntőben: Breno–Mazurkiewitz.
Kezdés 15.15-kor, újabb nagy csata a BBO-n.
_Gulyás, VI. 25._
Na, most a számokról meg Cseplinről
Érdekes ez az új győzelmipont-számítás _most még így jó írni, és remélem, az új helyesírási szabályzat sem tartja majd rondának!_. Erre F. B: –Végre sikerült megértetnem apámmal a 25 pontos rendszert, erre megváltoztatják! Mintha Esterházyt hallanánk: „Anyám se volt képes fölfogni a lesszabályt. Pedig igyekeztünk beléverni, mindhiába. Olyan boldogan kuncogott, hogy nem érti, és hogy nem értjük, hogy mért nem érti. Én sem értem, és úgy nézett ránk, mintha jó fiai volnánk. Még a halálos ágyánál is eszembe jutott, hogy ez az utolsó pillanat, hogy elmagyarázzam, most vagy soha.” _Megjegyzés: Hegedüs Orsi emiatt a bekezdés miatt tanulta meg a lesszabályt, és pontosan tudott válaszolni arra a kérdésre, „hogyan ítélhet lest a bíró, ha az átadás pillanatában egy védőjátékos a gólvonalon áll?”, pedig hányszor láttam-hallottam már, hogy magyar tévékommentátor értetlenül – felháborodva! – közvetíti az esetet! Szpíkerkedés – és versenybridzsezés előtt – nem árt elolvasni a szabálykönyvet._
Szóval apám mindig arra intett, az elején ne kezdjem magyarázni kezdőknek a bridzsírást, meccspont-átszámítást, győzelmipont-számítást, mert elveszem a kedvüket a bridzsezéstől. Legszívesebben azt mondta volna, hogy a tizenháromig való számolást se említsem meg: pedig biztosan nem értették volna, hogy az milyen nagy szám!
A bridzsnek, ahogy minden játéknak, komoly matematikai alapjai vannak, de ez nem kellene, hogy elriasszon senkit, hiszen például a pókerben a nagymenőknek valószínűleg sokkal több esélyszámot kell megjegyezniük, mégis egyszerűbbnek érzik a játékosok.
Egy kis számolás pedig egyenesen jó jön a kártyás gyereknek. _Ezért bír elsőben egyedül Pistike válaszolni a tanító néni kérdésére: „Ki tudja, mi jön tíz után?” „Én: bubi, dáma, király, ász.”_ Azt meg, hogy még a szorzótábla is macerás, nem kell komolyan venni, az élet – és lényege: a háromszínű kétoldali beszorítás, olé! – sokkal macerásabb.
Amikor bridzsezni kezdtem a hatvanas évek végén, nyolc pontot osztottak kétfelé a csapatok között. De nem volt mindig így, 1950-ben, az első Bermuda Kupán _nyílt világbajnokságon_ például totálpontban számoltak, azaz egyszerűen összeadták az egyes játszmák pontkülönbségét _teljesített 4 kőr az egyik asztalon, egyszer bukott a másikon: 420+50=450, az előbb is írtunk 30-at egy szürön, most már 480 pont az előnyünk_.
Aztán volt egy idő, amikor úgy számolták az eredményt, mint régen a futballban, a győztes 2 pontot kapott, a vesztes 1-et, a döntetlen 1:1. Most nem volt időm utána nézni, mikortól tértek át a kétpontos rendszerről a négypontosra, aztán a nyolcpontosra, majd a 20-asra, amikor is a vesztes csapat mínuszpontokat is kaphatott, vagyis a totális győzelem 20:–5 volt.
Ezt azután lehetetlen volt elmagyarázni az újságíróknak, ezért nem is olyan régen _15 éve?_ elhúzták a skálát, hogy ne legyenek mínuszok. Vagyis a 20–0-ból 25–5 lett a 20:–5-ből, 25–0. Ezt legalább le tudták írni az újságokban, viszont a százalékos eredmény kiszámítása lett nehezebb _vissza kellett számolni a 20-as rendszerre, és úgy_.
Most a komputerek segítőkész világában jött el az ideje annak, hogy új számolást vezessen be a Bridzs Világszövetség. Akik balszerencsének érezték magukat – mert ők mindig úgy győztek, hogy éppen nem érte el meccspontszámuk a következő győzelmi pont sávját, és mindig úgy vesztettek, hogy az ellenfél éppen annyi meccspontot gyűjtött, amennyi az adott győzelmi ponthoz kellett! – örülhetnek. Mostantól minden meccspont számít! _Jaj, itt is van mit elmagyarázni: amit mi meccspontnak hívunk, az a világban IMP /international matchpoint/, ami pedig a világban matchpoint /MP/, azt mi…, azt mi sehogy sem hívjuk, az azt a pontot jelöli, amelyet a Mitchell-rendszerű páros versenyen _igazából: MP-pair_ szokás számolni._
A bridzsponthu nagyon helyesen már közzétette az új átszámítási táblázatot, hiszen ősztől mi is ezt használjuk majd a bajnoki meccseken, meg mindenhol. Magyar Ádám blogja „folyamatos VP-skála” néven nevezi meg, ami nagyon szép, ahogy a tábla maga is, tessék csak
megnézni
.
Nem lesz vele semmi baj, könnyen megtanulható, legföljebb a vesztes csapatnak lesz kissé nehéz, ahogy 20-ból _2000-ből?_ kivonja ezeket a számokat, hogy megkapja saját eredményét. _Érdekes, hogy eddig mindig odaírták a 18 mellé, hogy 12, hátha nehéz megfejteni, most ez nem látszott szükségesnek._
Ott van a
matematikai levezetés
is, érdemes tanulmányozni az okfejtést, a képlet egyenesen gyönyörű! Nem tudom idemásolni, de mindegy is. Úgyis csak híres druszám jut eszembe róla, mert Csárli Cseplinről mondják, hogy már a némafilmes korszakban is maga írta a zongorakísérőknek a muzsikát, pedig nem is tudott kottát olvasni. Írni meg pláne nem! Viszont eldúdolta valakinek, aki tudott, azután, amikor kész volt a hangos filmhez a zenekari partitúra, olyanokat mondott: „Túl sok a fekete a rézfúvósoknál!” Mire töröltek néhány kottafejet, és láss csodát, a zene szállt az éjen át!
Az újságírók pedig nagyon fognak örülni. Milyen titokzatos játék, ahol az egyik meccs eredménye 20–0, a másiké meg 14,39–5,61. _Háromszor rontottam el a számolást, de talán most jó lesz!_
Na, elég, eddig nyomtam az állaikus dumát, most jöjjön a lényeg. A nyílt csapatverseny hihetetlenül fordulatos utolsó fordulójában, amikor már szinte a 16-os döntőben tudtuk Winkleréket, végig úgy éreztem, az új számítás fokozza az izgalmakat. Minden meccspont számít, minden licit, minden hívás sorsdöntő lehet, ilyen nem volt azelőtt. Hű, milyen jó ez az új szisztéma!
Azután elővettem a két év ezelőtti verseny eredménytábláját _nem teljesen összehasonlítható, mert ott volt csoportozás, ha a csoportokon belül svájci is volt az ültetés módja_, és azt láttam, hogy akkor is rettenetesen szoros volt a befutó! Ami azt illeti, még szorosabb, hiszen az A-csoportból akkor továbbjutó 27 csapat között 16-nak volt éppen annyi győzelmi pontja, mint egy vagy két másiknak, igaz, a 28.-nak egy VP-vel kevesebbje volt, tehát a továbbjutást nem az IMP-különbség döntötte el.
Szóval nincs akkora különbség, mint ahogy meccs közben gondoltuk, de az érzés megmaradt: az új rendszer sokkal plasztikusabb, úgyhogy majd vele kezdem a bridzsoktatást. Aki ezt sem bírja tíz perc alatt felfogni – mit felfogni, megtanulni –, az a mélyimpasszt sem érti meg soha!
_Csárli, VI. 25._
Bridzsmatematika
Ha már szó esett a mi kis játékunk meg Fermat vagy Pascal kapcsolatáról, lássunk egy példát.
Említettem egy partit tegnap, amelyet félszemmel figyeltem. Akkor azt írtam, a kisebb esélyű játék vezetett volna sikerre, most lehet ellenőrizni.
Az osztrák Martin Schifko _a vegyes csapat ezüstérmese_ játszotta ezt a 6 kárót az utolsó fordulóban. Kis győzelem is elég lett volna csapatának a továbbjutáshoz, ez még csak a harmadik leosztás volt, de addigra már elbukott egy jó esélyű 6 kárót.
A 4 káró Leaping Michaels volt, azaz kárót és kőrt ígért legföljebb négy vesztő ütéssel
_minden bizonnyal ők is passzolhatónak játsszák, szóval nem lehet bármilyen erős lap – a szerk._
. Wernle máris úgy érezte, kell a pont, tehát tíz pikkre tette a mansban ugráló ellenfeleket. Ezt el is találta, már csak az volt a kérdés, Schifko haza tud-e vinni 12 ütést.
Pikk kettes kezdés, bubi, dáma, lopás. Három menet káró a kézben végezve _az adu elosztás jó_. Most a felvevő nekilátott a treffnek, úgy gondolta, az az esélye, hogy balra van tőle az ász-dáma. Kicsit hívott a bubihoz, ütött a dáma, és az ellenfél rögtön vissza is hívta a színt partnere ászához: egyszer nem, búcsú a továbbjutástól.
Aki minden lapot lát, találhat megoldást: csak kétszer aduzni, azután kőr ász, kőr király, treff a kézből. Ha Nyugat elmegy az ásszal, később esik Kelet dámája a királyba, ha kicsit tesz, treff király, treff. A dáma üt, de Keletnek már csak pikkje van. Az ászt a felvevő lopja, aduval asztalra megy, a pikk királyra eldobja rossz treffjét, és a kőr dáma híd a kezébe, ahol csak úr lapok vannak.
Szóval Schifko játéka 25 százalékos volt _vagy inkább 50, mert a kizáró Keletnek nyilván nincs treff ásza is, sőt, a dáma sem kell neki az ugráláshoz!_, ami azért érzékelhető sansz. És ez?
Na jó, nem kell a dolgokat mikromilliméterben mérni, de olyan jó álmodozni! Meg tudni, hogy ilyesmi is létezik!
_Csárli, VI. 25._
Négyen maradtak
Véget ért az egyenes kieséses szakasz első napja, kialakult a legjobb négy mezőnye. A 16 között akadtak meglepetések _eredmények
itt
_. Kiesett a Meckstroth–Rodwell-féle Mahaffey csapat, valamint több élbolyban végző, ellenfelet választó csapat, az Onstein Aces _holland_ és a Coorman _belga_. A Garozzóval felálló Breno csapat 3 ponttal nyert, itt többi régi olasz válogatott is játszott _pl. Lanzarotti_.
A 8 között sem volt kevésbé váratlan, hogy a versenyt szinte végig vezető Apollosoyuz _egy amerikai és egy orosz válogatott párral_ kikapott az előző fordulóban meglepetést okozó Mazurkiewitztől _ők győzték le Meckwelléket_. Ezen a meccsen úgy tűnt, simán vereséget szenved az űrállomás, de az utolsó előtti partiban elbuktattak egy gémet, ami a másik asztalon meglett, így egyenlő volt az állás, és az utolsó partiban egy unalmas gém nézett ki! Gromovék azonban bemondták az amúgy nem rossz szlemet, ami a színek blokkolása miatt nem volt teljesíthető. KJ9xx, AK, xxx, xxx vs. AQ, QJxxxx, x, AQJT, a pikk tízes nem esett, a treff impassz nem ült, így 13 ponttal a lengyelek jutottak tovább.
Brenóék ezúttal sem akarták, hogy unalmas legyen a vége, amikor úgy tűnt, simán nyernek, leadtak gyorsan két gémszvingen, de 4 pont így is maradt az előnyből. Simán kikapott a lengyel válogatott is, pedig ez a csapat nyerte az alapszakaszt, erős francia ellenfél verte 50 ponttal. Az egy meglepetést már okozó De Botton a Herbst testvérek által vezetett Isrmany előtt már meghajolt.
Kedd reggel kezdődnek az elődöntők _továbbra is 28 leosztás dönt_, Groupe France _Bessisék_–Breno és Isrmany–Mazurkiewitz _Jassemék és Gawrys, többek közt_ meccsek lesznek, délután pedig már a döntő megy, bizonyára nagy izgalmak közt.
_Gulyás, VI. 24._
Én mem akarok, én nem akarok debreceni diák lenni
Mi a fenének vállaltam, hogy tudósítok az Eb-ről?! Most már mindegy, le kell írnom: az utolsó, a legutolsó, a legeslegutolsó partin múlt, hogy a Hungary GAMAX nem jutott be a legjobb 16 közé Ostendben a nyílt Európa-bajnokság nyílt csapatversenyén.
Egy pillanatnyi kihagyás, és vége.
Pedig első nap egészen jól ment, másnap döcögösen indult, de a kínaiak elleni utolsó meccsen _a 21. helyről kezdték a záró fordulót_ szép nyugodtan gyűltek a pontok, 24 IMP-s vezetéssel úgy a 11-12. helyen álltak a mieink. Még két játszma volt hátra a tízből. Az elsőben Winklerék megcsináltak egy 3 szant, amit el lehetett volna bukni, a másikban viszont 500-at buktak egy kontrázott 4 kőrben, és az ellenfélnek nem volt benne gém.
Ültünk a gép mellett szórakozottan néztünk valami meccset _szegény Schifkónak semmi sem sikerült, állandóan 6 kárót bukott, az egyik disznóság volt, 7–0-ban volt elosztva egy nem licitált szín, az indult, akinél ebből ász volt, lehívta, és meglopatta a partnerét, a másik benne volt, de persze a kisebb esélyű játékkal_, azután megérkezett az első játszma eredménye: húzó.
Kezdett izgalmas lenni, de volt remény, ha az ellenfél bemondja a gémet, kontra nélkül is jó nekünk a két bukás. Sőt, egy is, csak ne írjanak 10 meccspontnál többet egy olyan meccs utolsó partijában, amelyben még egyetlen árva IMP-t sem szereztek! Azután frissült a tábla, és kiderült, a kínaiak is bemondták a gémet! És megcsinálták! Ugyanarra az indító kijátszásra.
Először arra gyanakodtunk _reménykedtünk, akartuk!_, hogy elírás, hiszen fizikai képtelenség hazavinni tíz ütést. Aztán, sajnos találtunk megoldást. Nem beszéltem a mieinkkel _minek zaklatni őket, hátra van még a páros verseny!_, de el tudom képzelni, mi történhetett.
Ez volt a leosztás:
Kőr a kezdés, a felvevő üt a kezében, és mert valószínűleg tőle balra licitáltak pikket, meghívja a szinglijét, ha Nyugat elmegy az ásszal, és adut hív, van hét kőr és két pikk ütés, jöhet hozzá egy treff is... Ha nem megy el, nyolc adu is üthető keresztlopással, de az egy pikken kívül már nem várható semmi jó.
Aki kontrázott felvételt játszott, valószínűleg megelégedett ezzel az eredménnyel, csak hát a pikk ász a másik oldalon volt, jött még egy adu, és már nyolcnál többet nem lehetett ütni.
De a kínait nem kontrázták a mieink, minden stressz nélkül játszotta a felvételt.
Nem a pikk ásznak kell balra lennie, hanem a treff bubinak – gondolta, és treffet hívott a kezéből. A bubi jobbra volt, ütötte a tízest, és ez talán el is altatta Kelet éberségét. Aduval kezdtünk, aduval folytatjuk!
A felvevő ezt megüthette _már ki is aduzott_, újra treffel jött, lopta a kárót az asztalon, lopott egy treffet, mire magas lett a szín, kiadta a pikk ászt, és még volt egy adu hídja _káró lopás_ az asztalra, hogy lejátssza két úr treffjét és a pikk királyt: hét adu, két treff, egy pikk, hogy a rossebb enné meg!
Kelet buktathatott volna, ha az első menetben visszatartja az adu bubit, és a treff bubi után sem hívja meg, hanem káróval rövidíti az asztalt. Aki ütésbe jön a következő treffel, megint káróval hozakodik elő, és a felvevő nem tud kiaduzni, treffet is magasítani meg asztalra is jutni egyszerre. És ha csak egyetlen egy kicsikét bukik is, máris izgulhatnánk, drukkolhatnánk tovább. Így meg meg kell várni a párosversenyt!
Holnap délelőtt különben a legjobb 16 között kiesése rendszerben megy tovább a játék. A selejtező első négy helyezettje választhatott magának ellenfelet az utolsó négyből, a középső nyolc párosítását a selejtező eredménye adta.
A legjobban a Poland nevű lengyel csapat végzett _az utolsó meccsen hülyére verték az így is továbbjutó Rodwelléket_. Nem tudom mi a felállásuk, valemiért nem szerepelnek az előzetes listán, és nem kibiceltem nekik. Azután a stílusosan Apollosoyuz nevű amerikai-orosz csapat _Gromov–Dubinyim Weisten–Rosenberg, hoppá!_ jött. Ott vannak a világbajnok hollandok két külön csapatban _egymás ellen is játszottak, érdekes volt!_ vannak németek, franciák meg egy olasz csapat is, amely az utolsó fordulóban kiütötte Tutuékat _akik egész nap szépen jöttek föl, ha ők nyertek volna ennyire, még…_.
Ami meglepő: a Lauriával és Versacéval felálló Angelini csapat meg a nagy esélyes Monaco futottak még _jó messzire stadiontól_.
A nők versenyétben Kína nyerte a selejtezőt, ott rögtön az elődöntővel folytatódik: Kína–Olaszország, Hollandia–Ausztria. Semmi meglepetés.
_Csárli, VI. 23._
Ekren, nem Ekren
Ha már a magyarokat nem lehet nézni, hát elfoglalja magát a bridzsező, ahogy tudja. Leül valahová kibicelni, és ha egy-két partit megnézett, frissíti az eredményt az Európai Bridzs Liga honlapján, és kitalálja, hogyan mehetett a játék a magyar asztalokon. Ebben segíti, hogy tudja, Szilágyi–Lakatos csakis a zárt teremben szeret játszani.
Letelepedtem hát Eric Rodwell és Jeff Meckstroth asztalához. Az ellenfél éppen gyenge 2-es káróval indította a licitet. Rátévedt a szemem a nevére: Ekren. Na, persze, nyilván nem az az Ekren, gondoltam, de mégsem hagyott nyugodni a dolog. Miért is van az internet? Tizenöt másodperc múlva már tudtam is, de bizony. Bjørn Olav Ekren norvég játékos dolgozta ki a konvenciót, amely szerint 2 káró indulás védekező lap, legalább 4–4 a nemes színekben. Jól megérdemelten még saját Wikipédia-oldala is van ennek a megállapodásnak. _Argay Gyulával lelkesen játszottuk is, amíg nem tértünk rá Fantoni–Nunes rendszerére._
Szóval az igazi Ekrennek kibiceltem! Aki nem játssza az Ekrent!
Különben élmény volt nézni a meccset. A norvégok sem játszottak rosszul, de a két amerikai! Óriási, ahogy ezek bridzseznek! Érdemes velük együtt lélegezni, mert az operátor nyilván nem rakja mindig tempóban a liciteket meg a kártyákat, a net sem képes minden rezdülést „valós időben” _na, ez valóban ronda, kedves Syl!_ közvetíteni, nekem mégis sokszor olyan, mintha a helyszínen érezném át a játék dinamikáját.
Nagy élmény. Hátha valamit át tudok adni belőle.
Most hagyjuk, hogy ki indítja el Kelet kezét, ki nem. Ők így játsszák, tudják, miért. Az ellenfél keményen belicitálta ezt a rossz gémet, és a káró dáma gyógykezdés után Délnek egészen jó esélyei lettek. Mondjuk, üt a kezében az ásszal, megadja a káró impasszt, majd a káró királyt hívja, ha mindenki ad, eldobja a treffjét, és valószínűleg megússza egy kőr és két pikk kiadásával. Lehet, hogy Kelet belop, de ha hármas aduval teszi, megint meglesz ez a felvétel! De mi, kibicek, látjuk, hogy ez nem jó, mert Kelet négyes pikkel született, tehát nem ütő adujával lop a felvevő elé.
Már mennénk is egy másik asztalra, amikor látjuk, hogy Kjell Gaute Fyrun üt az ásszal, és pikk ász, pikket hív! Mi a fenét akar?!
Rodwell bemegy a dámával, és rövid gondolkodás után treff ász, treffet hív, a felvevő lop, Nyugat pedig a királyt adja az ütésbe! Ez mi, Lavinthal? A kőr dámát mutatja? De nem, az amik híresek arról, hogy fordítva játszanak mindent, azaz a nagy lap az alacsonyabb rangú színt kéri. Azt akarja, hogy a partner belehívjon a káróba?!
Dél a pikk bubival kiadja az ütést Keletnek, és hirtelen világos lesz, mire játszott! Ha most Rodwell kőrt vagy treffet játszik ki, a felvevő üt a kezében, utolsó pikkjével kiaduzik, és erre Nyugat beszorul a pirosokban. Hogy a világbajnok maga rájött erre, vagy csak a partner jelzése vezette rá, nem tudom, mindenesetre kárót tett az asztalra. Megadta azt az impaszt, amit a felvevő maga is megadott volna, de közben idő előtt eltűnt az átmenet, a felvevőnek nem maradt más esélye a teljesítésre, mint az eső kőr dáma, így azután kettőt bukott.
Egyszerű, nem? Mi is így játszunk mindig. Legalábbis, ha Európa-bajnokságon vagyunk.
Volt egy szlem is, Rodwell persze bemondta, és szép játékkal ütött 12-t. Néztem a mieinket, és mit tesz isten, ezen a gyengébben sikerült meccsen is tudtunk csodát tenni: bemondva teljesített nagyszlemet mutat a tábla!
Mi történhetett?
Rodwell ütötte a kőr király kezdést az ásszal, aztán szokatlanul gyorsan hívta a lapokat. Pikk ász, dáma, király, káró ász, treff tízes, kézből kicsi, az impassz ült, a szín nem húzott, 6 pikk, egyenlő.
Hogyan üthetett itt Lakatos Péter tizenhármat?!
Mit szólnánk ahhoz, hogy kőr ász, treff ász, treff lopás, pikk ász, dáma, kőr lopás, pikk királyra káró dobás? Nyugat ebbe utolsó aduját adja, az asztal kárót, és Kelet? Kőr nem lesz jó, mert akkor káró király, kőr lopás, jönnek a treffek, és vagy húznak, vagy Nyugat beszorul a piros színekben.
De minek Keletnek a káró? Eldobja a kilencest, de akkor a felvevő a káró bubit átüti a királlyal _esik a dáma_, kőr lopással kézbe jön, kipróbálja a treffet, de mert nem hoz elég ütést, a végén megadja az impasszt a káró tízes ellen!
Lehetett így is, csak ne estek volna ki a fiúk!
_Csárli, VI. 23._
Hű, ez durva volt...
Az utolsó parti előtt még 10. helyen álltak, egyik asztalon kontrával bukott az a gém, ami a másikon meglett... Ezzel kiestek, 1,4 VP hiányzott. Persze még nem végleges, remélem, hogy elütötték az utolsó partit... Később írok, vagy Csárli ír, most mennem kell.
_Gulyás, VI. 23._
Svájci levegő
Tegnap már magyarjaink is bemutatkoztak, és éppen ellenkező eredménnyel kezdték a napot. A GAMAX _hivatalosan Hungary GAMAX_ 20–0-val, a Tutu 0–20-szal. Márpedig azt tudni lehet, hogy svájci rendszerű versenyen az első és az utolsó forduló eredménye a legfontosabb!
Furcsa, tudjuk, ki alkotta meg a gőzgépet, a gőzmozdonyt, a benzinmotort, a távírót, az izzólámpát, a hatás-ellenhatás törvényét a nemeuklideszi geometriát. Talán még azt is, ki találta föl az internetet _Timothy Berners-Lee?_, a svájci rendszer inventora azonban ugyanúgy névtelen maradt, mint a keréké. Pedig.
Pedig most, úgy látszik, végleg teret nyert a sakk után a mi kis játékunkban a legmagasabb szinten is. A terv még az volt, hogy csak a vegyes csapatoknál rendezik svájci rendszerben a selejtezőt, de végül a 121 csapatot nem osztották körmérkőzéses csoportokra, hanem két napig tartó tízfordulós – fordulónként tízjátszmás – svájci rendszerű selejtezőt kell játszaniuk, azután az első 16 kieséses rendszerben küzd tovább: 28 leosztásos meccsek döntenek a továbbjutás sorsáról egészen a döntőig. _Úgy értem, a döntőben is!_
A svájci rendszerben az első fordulóban sorsolás dönt arról, melyik csapat melyikkel mérkőzik meg, a második fordulótól kezdve viszont az éppen első a másodikkal, a harmadik a negyedikkel stb. játszik azzal a megszorítással, hogy minden ellenféllel csak egyszer lehet megküzdeni _ha többször is lehetne, dán rendszernek hívnánk_.
Amiből az következik, hogy nincs lazsálás, a jó helyezésekre pályázók csak az első meccsen kaphatnak könnyű ellenfelet! A körmérkőzésben jönnek gyengébbek, és gyakran dönt a továbbjutásról az, ki mennyire győzött ellenük _ami függhet attól is, milyen partik kerültek éppen akkor terítékre_. Svájcban ez nem fordulhat elő.
Igaz, ezen az Eb-n amúgy is kevés gyenge van. Ahogy mostanában a spanyol vagy olasz futballbajnokság, pláne az Európa-liga _a Bajnokok Ligájáról nem is beszélve_ gyakran erősebb mezőnyű, mint az Európa-bajnokság _mert igazában jobban illene rájuk a spanyolországi vagy angliai, európai nemzetközi bajnokság név_, úgy ezen az úgynevezett nyílt Eb-n is erősebb összeállításban játszanak a csapatok, mint ha nemzeti alapon kellene összeállniuk. _Ugyan már ez sem szokott gondot jelenteni, gondolok itt Monaco csapatára, amelyben mostanában két olasz, két norvég, egy francia és egy svájci bridzsező ül asztalhoz._
Ráadásul a világ minden részéről jöttek játékosok, a nőcsapatok versenyében most éppen Kína vezet, és csodálkoznám, ha a nyílt versenyen amerikai játékosokkal felálló együttes nem jutna a legjobb nyolc közé.
Öt forduló után a GAMAX _Homonnay–Winkler, Lakatos–Szilágyi_ a 17. helyen áll, tehát van esélye a továbbjutásra. Tutu _Grezsa–Zsák, Honti–Szegedi_ a 90. helyről csak iszonyatos hajrával juthat előrébb, de legalább az utolsó tegnapi meccsen ők is érezhették a győzelem ízét.
A BBO-n tíz asztalt is mutatnak egyszerre, nagyon élvezetes nézni, ha a mieink nem játszanak, javaslom azt az helyet, ahol David Bird _Bro Lucius nicknéven_ a kommentátor.
Ő mondta egy szlemről, hogy klubjátékban kevesen mondanák be, ezen a versenyen kevesen fogják kihagyni _sajnos a magyarok éppen köztük voltak_.
A GAMAX legnagyobb ellenfele a Chemlával kiálló francia csapat volt, mutatta a BBO, és mindenki láthatta, hogy a mieink legnagyobb erénye a megalkuvás nélküli küzdés, minden ütésért _pontért_ megharcolnak, és ennek most, hogy az összes IMP győzelmi pontot ér, még nagyobb a jelentősége.
Két tanulságos játszma:
Az Északon ülő Winkler és Quentin is AKD3 színnel szólt közbe 1 pikkel, ezt a franciák tudták kezelni – a 3 pikk valószínűleg fél fogást keresett, és Nyugatnak volt olyan –, a magyarok nem. Lakatosnak hiába volt indító ereje, úgy látta hiányzik a pikk fogás, az 5 káróban meg esetleg három pikket is ki kell adni, vagy nem ül az adu impassz, mansban nem érdemes veszélyes vizekre evezni, –7 IMP.
Sajnos, mansban jött az ellentétel is:
Nagyjából így ment a licit a másik asztalon is, azzal a különbséggel, hogy Homonnay pikket és egy olcsó színt mutató 2 kőrrel _Michaels_ szólt közbe.
Mindkét Nyugat a treff dámával kezdett, a felvevő ütött a kezében, majd lehúzott egy adu figurát _Szilágyi az ászt, Gaviard kicsit a királyhoz_. Kiderült a rossz kőr elosztás. Szilágyi pikk ász, pikk a bubihoz, pikk király sorrendben hívta a lapokat, eldobott egy rossz kárót. Majd treffet hívott az asztalról. Észak csak ütő adujával lophatott volna elé, ezzel egyben elveszítené vonala treff ütését, ezért dobott egy kis kárót. A felvevő ütött a kezében, kiadott egy treffet, és most már csak egy káró és egy kőr járt az ellenfélnek.
Gaviard a második ütésben az asztalon volt a kőr királlyal, de ő is hívhatott volna három menet pikket. Úgy érezte, most rögtön el kell szöktetnie második treff figuráját, Winkler persze rácsapott egy aduval, káró király, káró ász, treff lopás: egyszer nem, +10 IMP.
Gyerünk és gyerünk!
_Csárli, VI. 23._
Elkezdődött!
Megkezdődött a tízfordulós alapszakasz , ma öt tízleosztásos meccset játszottak, 121 csapat indult. Már az új, 20–0 VP skálát használják, ami két tizedesig pontos, minden IMP számít. Nálunk is ez lesz divatban már az ősszel, ideje megismerkedni vele.
A GAMAX csapat 20-szal kezdett, majd két szoros győzelem után egy közepes vereség jött, ezután egy holland csapatot vertek a fiúk az utolsó fordulóban 24 IMP-vel, ez 16,78 VP. Jelenleg 17.-ek, tehát elérhető lehet a 16-os rájátszás holnap _7 század pont a hátrány a jelenlegi 16.-kal szemben_. Eredmények
itt
.
A Tutu sajnos 0-val startolt, és azóta sem potyognak a VP-k. Az utolsó fordulóban egy nagyobb győzelemmel újra a 100 közt van a másik tiszta magyar csapat _92._, de valószínűleg a rájátszás idén álom marad.
Drukkoljunk holnap a magyar csapatoknak! A BBO-n minden fordulóból öt meccset közvetítenek, a mai második forduló után reméljük, holnap is feltűnnek a mieink!
_Gulyás, VI. 22._
Vegyes páros csapat döntő
Cikk a Bridzsélet oldalán a pénteki döntőről
itt
.
_Csárli
, VI. 22._
Holland-osztrák győzelem
Tizenhárom svájci forduló után az óriási fölénnyel első Ausztria a biztos második holland-osztrák vegyes csapat ellen mérkőzött meg a döntőben, de olyan jó volt az ellenfél, hogy semmi esélye sem volt az addig szinte hibátalnul játszó csapatnak. Így tehát a kiírás szerint Marion Michielsen–Ricco Van Prooijen, Jovanka Smederevac–Sascha Wernle, Martine Verbeek–Huub Bertens összeállítású csapat lett az Európa-bajnok. _Én a harmadik párost nem láttam az asztalnál._ Az osztrák csapat tagjai: Iris Grumm–Arno Lindermann, Terry Weigkricht–Martin Schifko. A 20 leosztásos döntő eredménye: 92-41 IMP.
Szombaton kezdődik a nyílt csapatverseny GAMAX-szal és Tutuékkal. Hajrá, magyarok!
_Csárli, VI. 21._
Necces lesz!
120 csapat, 10 forduló, nincs csoportozás, és a top 16 játszik csak rá. Necces lesz!
_Gulyás, VI. 21._
Osztrák henger Ostendben
Két napja tart a vegyes csapatok versenye Ostendben a nyílt Európa-bajnokságon. Pénteken még van hátra öt svájci forduló, aztán jönnek a helyosztók. Egyelőre az osztrákok álnak nagyon jól.
Iris Grumm–Arno Lindermann, Terry Weigkricht–Martin Schifko vezeti a mezőnyt 77 százalék fölötti teljesítménnyel. 74 százaléknál többel áll mögötte az osztrák–holland vegyes csapat: Marion Michielsen–Ricco Van Prooijen, Jovanka Smederevac–Sascha Wernle, Martine Verbeek– Huub Bertens. A harmadik helyezett dán–svéd Schaltz csapatnak már alig több mint 66 százalék jutott eddig.
_Csárli, VI. 21._
Kit szeret Bridzsida?
Nem jól játszottunk, de nem is volt szerencsénk – hányszor mondtam már ezt. Valahogy azt, hogy nagyon jók voltunk, csak a szerencse nem állt mellénk, nem akaródzik kimondani. Mindannyian, én is abban hiszek, hogy a szerencse a jól játszó mellé áll. Bridzsida istennő azokat szereti, akik tudással és mély gondolkodással hódolnak neki.
Itt van például ez a játszma a vegyes csapat Eb svájci menetének kilencedik fordulójából _osztrák és román menők küzdöttek_:
A partner Ekren-típusú 2 treffel jön: legalább 4–4 nemes legfeljebb 9 pont _bellben nyilván minimum 5–4_. Na, mi legyen? Szerintem nem meglepő, hogy a román férfi játékos ászt kérdezett, és amikor megtudta, hogy Dél a pikk ásszal kelt föl, bemondta a nagyszlemet. Ezek voltak a lapok:
Kellett a 3–2 adu _eső bubi_ meg eső káró bubi _3–3 vagy dubló bubi_ vagy a jó pikk impassz. Játszottunk már kisebb esélyűt is meg, de azért ez talán kevés a nagyszlmehez, és el is bukott a felvétel. Persze ettől Dél még érezhette balszerencsésnek magát, hiszen lehetett volna a partnernél ötös kőr, dubló káró, bármelyik vagy mindkét piros bubi, valamelyik fekete király…
Mindenesetre a másik teremben Észak passzolt, és a holland páros 2 treff abszolút forsz után megállt 6 kőrben, amivel 17 IMP-hez jutott.
Harminc IMP-nél több volt már a különbség, amikor Délnek ez volt a problémája:
Mit mondjon Észak Standard 1 szan indulására?
A román Dél 3 szant licitált, és nem hiszem, hogy hibásnak, inkább balszerencsésnek tartotta magát a játszma végén. Kelet pikkel indult, és nem volt nehéz elvinni az első öt ütést.
Hiszitek, vagy sem, Ricco van Proojien is 1 szant mondott a szingli pikk királlyal! Gondoltam, kihúzzák a partit, Marion Michielsen azonban nem elégedett meg a gémmel, hanem 4 szanra ugrott. Vártam, hogy Észak minimális kezével elpasszolja az invitet, és 3 IMP üti a románok markát. De Észak 5 szant mondott. Na, ez már hármat bukik, 5 IMP az ellenfélnek. Vagy Dél bemondja a 6 szant is –7 IMP-ért?
Csakhogy a mindig nagyon sokat gondolkodó holland lány most egész gyorsan 6 kárót licitált, ez ellen senkinek nem volt kifogása.
A felvétel terítettnek látszik, és a felvevő treff kettes kezdés után viszonylag hamar hazavitte az összes ütést. Az újabb 17 IMP totális győzelemhez segítette a szerencsés felet.
De biztosan szerencse volt? A 4 szan licit talán durva egy kissé, de nem logikátlan, hogy a Dél 16 pontosnak értékelte lapját az ötös szín miatt _bár olyan nagyon erősnek nem tűnik a négy legkisebb kártya a királlyal_. Észak pedig arra gondolhatott, hogy a nemes színek után nem érdeklődő partnerének találkozása kell hogy legyen valamelyik olcsó színéhez.
Tehát nem is ászválasszal fogadta az invitet, hanem 5 szannal kérte, valljon színt _nem tudom, beszéltek-e valaha erről – nem hiszem, a vegyes páros általában alkalmi pár, idáig nem szokás eljutni a megbeszélésben –, de ez mesterjátékosok között kitalálható_.
Gyönyörű, nem?
Most már csak arról, hogy volt, aki elbukta a 6 kárót _meg olyan is, aki az 5 káróban nem ütött egy szürt sem_. Nevetséges? Aki minden lapot lát, annak úgy tűnik föl, de gondoljuk csak meg, hogy az ellenjátékosok kezdhetnek pikk ász, pikkel. Most már a 4–0 adu ellen nincs játék, tehát a legjobb esély 2–2-re játszani.
Igen ám, de egy nagy spíler találhat pluszesélyt. A káró ásszal kezdi, és ha Nyugatról a tízes esik, a korlátozott választás elvét suttogó mókusokra hallgatva megpróbálja befogni Kelet dámáját…
_Csárli, VI. 21._
