Hű, de régen volt, de még most is megáll bennem az ütő. Hivatalos levelet kaptam, hogy nem folytathatom tovább a tanulmányaimat az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, mert a megadott öt félév alatt nem teljesítettem a négy félévnyi testnevelés órát. Nem akartam elhinni, bementem a dékáni hivatalba, de kiderül, menthetetlen vagyok, a dékán nem ad még egy lehetőséget, csak a testnevelés tanszék vezetője tehet velem kivételt, de még sosem fordult elő.
Nem húzom tovább, bementem, rám sem akart nézni, beszélhettem, amit akartam, már mással kezdett foglalkozni. Annyira hihetetlennek tűnt az egész, hogy elkezdtem bizonygatni, menyire a sport a mindenem, az apám már gyerekkoromban is vitt atlétikai versenyekre, voltam például a Knopp utcai pályán egy magyar–szlovák válogatott viadalon, ahol Cinóber, azaz a vörös hajú Kalocsai Henrik öt belépett ugrás után a hatodikra nyolc métert ugrott, és nyert vele. Hopp, elkezdett figyelni, mire megemlítettem, hogy volt az a Garai, egy középtávfutó, akinek – érdekes – ugyanaz a neve, mint a tanár úrnak… Gyorsan kérdezett kettőt, kiderült, hogy nem betanultam, hanem valóban fogalmam sem volt, hogy ő és a híres atléta ugyanaz a személy.
Az utolsó utáni esélyhez az úszást választottam, s persze egyetlen óráról sem hiányoztam többé. Először a Sportba jártam, ahol az első órán a biztonság kedvéért megkérdeztem a tanárnőtől, hogy ő ugyanaz a Novák Ilonka-e, akinek a márványtáblára van vésve a neve mint Helsinki olimpiai bajnokáé _Szőke Kató, Temes Judit, Novák Éva mellett a 4x100-as gyorsváltó tagja volt_. Aztán áttettem székhelyem a Lukácsba, oda keddenként lehetett menni. Délelőtt két óra az egyetemen, azután úszás, könnyű ebéd, rövid alvás, majd irány a Kőris utca: nem csoda, hogy a második félidőt jobban bírtam a nyolc óra munkából érkező ellenfeleknél.
Na, most jön a lényeg: a Lukácsba ugyanakkor járt egy biológiatanár a Szilágyiból, és ahogy álltunk a falnál azt mondta: – Tudod, én hiszek a biopszichikai egységben. Nem szóltam, bevetettem magam a habokba egy hossz oda, egy hossz vissza, amíg újra találkoztunk. Ennyi idő alatt rájöttem, mit akart mondani: – Szóval te a szép lányoknak mindig ötöst adsz?!
Ajánlom, guglizzatok rá Marion Michielsen fotóira, és döntsétek el, akarnátok-e vele egy fachban ülni a bridzsfal mellett! Igaz, mostanában nem volna esélyetek, mert a hírek szerint már változott a helyzet azóta, hogy
ezt a videót
két éve felvették vele, standard fiúja van.
Amikor néztem őt és partnerét, a Bermuda Kupa-győztes Ricco van Proojient játszani _és mindig vagy nekik kibiceltem, vagy a másik asztalon Smederevacnak_, szinte hibátlanul licitáltak és még hibátlanabbul tették a lapokat egymás után. _Ne jöjjön senki azzal a partival a döntőben, amikor van Proojien T6, ADBT, 54, DBT864 mansban bell ellen kinyitotta a licitet, amikor Schifkóék már lepasszolták a 2 pikket, mire bemondták, és teljesítették a gémet, amit a másik asztalon Wernle és Smederevac magától értetődően hozott, és még szürt is csinált!_
Húsz leosztás nem a világ, és nyilván szerencse is kell hozzá, de az a megingathatatlan biztonság, ahogy a holland páros játszott, nagyon imponált nekem.
Sajnálom, hogy viszonylag egyszerű mutatványokat hozok majd, de azt tudni kell, hogy élőben figyelve a játékot, százszor jobban érezni, milyen jól tudják, mit és hogyan.
Michielsennek lady007 a nickneve a BBO-n: most meggyőződhettem róla, nem nagyképűség, hogy ezt választotta!
Hét játszma után 20–17 volt az IMP-állás, semmi sem utalt rá, hogy az eddig minden meccset uraló _13 fordulóban 205 győzelmi pontot szerző, azaz 79 százalékot produkáló_ osztrákok bajban volnának. Ekkor jött ez:
Tessék Arno Lindermann helyett licitálni valamit. _Nem feledve, hogy ez az Eb-döntő!_
Rövid tusakodás után 5 kárót mondott. Ezek voltak a lapok, és a licit a másik teremben:
Látják, hogy Van Proojien az 5 szannal még a nagyszlemre is rápróbált?! Ha Délnek treff dáma helyett királya lett volna, nyilván be is mondja a 7-et.
A következő leosztásban megint szerepe volt a szerencsének is:
A partner erős 1 treffel indult, majd 6 káróval nyitotta újra a licitet. Valamit mondani kell _nem feledve, hogy ez az Eb-döntő!_. Weigkricht viszonylag gyorsan passzolt, és nem is lett volna nagy baj, mert az ellenfél sem mondott nagyszlemet:
Csakhogy Grümmnek sikén kárója volt, tehát leadta a Lightner-kontrát. A partner azt értette, hogy ne treffel kezdjen, de a pirosak közül rosszul választott. Mindegy, mert Smeredevac nem törte össze magát a szürért, az első ütést vitte a kőr ásszal, azután megelégedett öt pikk és hat káró ütéssel. Ez is ért 7 IMP-t.
Ami nem nagy veszteség, de úgy látszik, mégis idegesítette Lindermannt, mert az első félidő utolsó játszmájában, amikor megkapta adu ütését, jobbra az asztalon tízes-nyolcast látva nem hívta meg káró D75-jét. A partnernél AB volt, és a végén neki kellett volna megbontania, vagy hagyni, hogy a felmagasodott treffre elmenjen az egyik káró az asztalról.
Vagyis a felénél a holland–osztrák vegyes 52–17-re vezetett. Még tíz parti volt hátra. És rögtön az első eldöntötte a meccset. Na, kinek volt szerencséje?
Lőrinc baráttal értek egyet. Amikor Romeó Tybalt megölése után sírva hozzá szalad, ezt kiáltja: „El a kezet, te őrült: / Hát férfi vagy te?” Aztán: „Megrémítettél: szent rendünkre mondom, / Bölcsebb, különb legénynek véltelek.” Majd: „Hát talpra, öcskös! Még él Júliád, / Kiért előbb meghalni vágyakoztál. / Minő szerencse: majd megölt Tybalt, / S te ölted őt meg és ez is szerencse. / Csőstül potyog az áldás a nyakadba. / Szerencse udvarol díszköntösében.”
Azt hiszem, Lindermannt nem vádolhatja senki, azt tette, amit ebben a helyzetben tennie kellett: ha Bridzsida velünk van, e nagyszlem teljesülni fog!
És a 13 ütés persze haza is vihető. Kelet aduval kezdett, ha a felvevő ismeri a lapokat, lophat két pikket, mire magas lesz a dámája, vagy lehúzhatja a treff király-dámát, kézbe jöhet egy kőrrel, a treff ászra eldob egy kárót, aztán jöhetnek az aduk és a végén Kelet beszorul pikkel és káróval…
Csak hát még az Eb-döntőben sincs ilyen. Grümm is azt tette, amit mindenki tett volna: megadta a pikk impasszt. Lőrinc barát pedig maradjon csak a kis cellájában, nem kell beleártania magát a bridzsezők dolgába!
A másik asztalon Michielsen tizenkettőt ütött a 6 kőrben, és ugyan később Schifko még mondott egy 6 treffet, amiben végre ült az impassz, de a vége nagy vereség lett.
Azért ide nekünk az osztrákok sikerét! Három párjuk játszott a döntőben, tulajdonképpen kettős sikert arattak. Smeredevac, aki 1992-ben tagja volt az olimpiai bajnok
női csapatuknak, 2005-ben pedig Maria Erharttal _idősebbeknek: a nagy Maria Kirnerrel_ páros Európa-bajnok volt, most vegyes csapatban is aranyérmes lett.
Terry Weigkricht is játszott azon az olimpián, 1991-ben tagja volt az Eb-aranyérmes csapatnak, 1998-ban a nyílt világbajnokságot nyerte meg csapatban _Erharttal, naná!_, most meg van egy Eb-ezüstje is.
