Több mint a fele a körmérkőzéses szakasznak a hátunk mögött van. Délelőtti kezdés a dánok ellen, minden rosszul indul. Hosszasan csak az ellenfél ír, igaz, kis pontokat, de pontokat. Nálunk mindössze egy helyen árválkodik pont, nézni is rossz. Aztán még kettő, de rögtön utána 12 az ellenfélnek. Ne is firtassuk, hogyan és miképp. Aztán…
4. nap
Nem bírtam tovább nézni, a zárt terem amúgy is befejezte, indulok kifelé. Egyeztetés. És már megint, újra az utolsó három partiban hoztuk vissza a meccset! A csoportban mindössze hárman mondtak nagyszemet a 10. forduló 31. partijában, de csak a Dumbovich–Kovács pár teljesítette!
Azt tudom, hogy négyászos választ játszanak, de őszintén szólva azt nem, hogyan derítik fel az adu magas figurákat, mert ebben a partiban Miklós nem kíváncsiskodott, nem hagyta, hogy a licit megbicsaklódjon valahol, tudta a négyes adutámogatást, megkérdezte az ászokat, és egyszerűen 7-et mondott. Annak ellenére, hogy Kelet kizáró pikkel közbeszólt, nem adott impasszt a kőr dámára, hanem esésre játszotta – a madarak azt csiripelték, hogy annyit mondott: „Aki itt nem aduval indul, annak valami gondja van az aduval.” Hogy honnan tudta Miklós, hogy ez a gond nem a szingli kőr, az az ő titka…
Így végül 16–14-re kaptunk ki. Ezután Írországot 22–8-ra, Japánt pedig egy nyugalmasabb meccsen 17–13-ra vertük meg.
5. nap
Egy közepes, egy elvileg könnyű és egy minden szempontból nehéz meccs várt ránk. Az első Tajvan ellen, a második Guadeloupe ellen és a harmadik, a komoly megmérettetés az amerikaiak ellen. A csapat jól áll, nincs _nagy_ vita, elég fittek a fiúk – hát újra elhagytuk őket egy kis időre.
Elhatároztuk, az első két meccs alatt megnézzük Amiens-t és a XIII. századi katedrálisával. Ez a kirándulás jó döntés volt, Amiens ritka szép kis városka, engem kicsit Brugge-re emlékeztet. A Somme folyó és rengeteg kis csatornája, hidacskák mindenhol, gyönyörű meseházikók, macskaköves ódon utcák és általában kedves emberek. A katedrális monumentális és gyönyörű, még jó, hogy a nagy templomokat és katedrálisokat nyitva tartják, mert sajnos a kisebb templomokat sehol sem tudtuk belülről megnézni, csak mise idején nyitják ki. Nem is értem, és a fáradt vándor, ha egy kis lelki támaszra vágyik?!
_Magányos szobor Amiens-ben_
Kellemes ebéd a folyóparton _a francia konyhában nehéz csalódni, maximum a várakozási idővel voltak néha problémák_, és indulás vissza Lille-be, hogy a fontos meccsre hazaérjünk.
Tajvant 16-14-re vertük, ez rendben van, de Guadeloupe ellen már voltak pillanatok, mikor a szívemhez kaptam a kocsiban. Mobilneten néztem az eredményt, tíz parti után 18–12 oda… Szerencsére a végén újra sikerült felülkerekedni, 16–14 ide.
Az amerikaiak elleni meccs kísértetiesen hasonlított a dánok ellenire. Sokáig nem történt semmi, pár szür ide, kis töredék oda, aztán egy rossz felvétel, 3 szan helyett 4 kőr: 15. forduló, 9. leosztás.
Egy jó 6 pikk mentés a mi 6 kőrünkre _általános mansban!_, és mindjárt el is húztak az amerikaiak, 19–11, 20–10, 22–8 oda.
_Takarásban_
Szokás szerint nem bírtam, kijöttem.
Jönnek Miklósék széles vigyorral, már megint mi történt az utolsó négy partiban! Bemondtak egy 6 pikket, ami a 28 pontra meglehetősen bátor, és el is kellene találni a kárót a teljesítéshez.
15. forduló, 13. leosztás
Szerencsére Miklós ellen a káró ásszal indultak…
De az igazi szép parti a legutolsó volt ezen a napon.
15. forduló, 16. leosztás
Mindkét asztalon 3 szan a felvétel, a zárt teremben a fönti licittel jutottak el ide.
Az amerikai Sam Lev utólag mondta is, hogy nem kellett volna azzal a kis kőrrel indulni, hiszen tudható, hogy Nyugat kezében ott a fogás. Ez volt a kilencedik ütés.
A nyílt teremi licit:
Itt is kis kőr indulás. Felvevő lehívja a káró királyt, amibe északon Dumbovich Miklós hanyag eleganciával beteszi a kilencest – ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Felvevő készül, hogy megadja a bubi elleni impasszt, természetesen rossz felé, az ellenfél a végén lecsapja a lapját, egyszer nem!
_Ilyen szép fölöttünk most az ég – Villeneuve d’ascq-ban, ahol lakunk_
16–14-re ugyan kikaptunk, de már megint a végén hoztuk vissza a meccset. Gondolkoztam rajta, hogy ez jó vagy rossz jel a továbbiakra nézve. Úgy döntöttem, jó, hiszen ez azt mutatja, a szeniorok kondíciója kiváló, a meccsek végén a legtöbben már elfáradnak, s ők akkor még rá tudnak tenni egy lapáttal. Mintha nem is szeniorok lennének!
Élő olimpiai eredmények
itt
találhatók.
