HUEN
Lement két nap az amerikai válogatóverseny LoveBridge bevetésével zajló döntőjéből. Négy csapat maradt állva. Igazából nem történt nagy meglepetés. A két sokkal esélyesebb csapat, a Nickell és a Fleisher legyőzte ellenfelét (a Donnert és a Gút). Az egyenlő erőket felvonultató másik két meccsen pedig ki kellett esnie két csapatnak. A Meckstrothtal felálló Levine vesztett a Spectorral szemben, a Hill pedig legyőzte a Bramleyt.
De azért nem ment minden simán. Félidőben (60 leosztás után) minden meccsen nagy különbség alakult ki. Nickell–Donner 198–136 (62 IMP különbség), Bramley–Hill 162–99 (+63 IMP), Spector–Levine, 184–89 (+95 IMP), Fleisher–Gu 168–92 (+76 IMP).
A második napon csak az utolsó meccsen folytatódott a trend, végül 15 partit le sem játszottak, Fleisher 257–148-ra nyert.
A Levine csapat két fordulóban visszajött, 206–172-nél még volt 30 játszma hátra.
A Nickell is visszaesett, 15 partival a vége előtt 250–236 volt az állás a javára.
A Hill az első két forduló elvesztése után ötöt nyert egymás után, és az utolsó 15 leosztás előtt a Bramley már csak 213–190-re vezetett.
Ez utóbbi meccs bizonyult a legizgalmasabbnak. Azt szokták mondani, hogy egy hosszú meccsen számtalan esély adódik, nem egy-két partin múlik a győzelem, én mégis azt gondolom, mindig a végjáték a legfontosabb. Az is járja, hogy nem a szlemeken dől el el a küzdelem…
Három játszma ment le a tizenötből, amikor jött ez:
Észak 11 pontos lapját manapság rajtam kívül mindenki elindítja 1 kőrrel, Kelet kontrázott, és Dél csak 3 kőrre emelt. Nyugat mondhatott volna 4 pikket is, de a négy kicsit nem találta eléggé erős adunak. Talán ezért van, hogy partnere 4 kőrös felüllicitje után sem gondolta, hogy erősíteni kellene. Bemutathatta volna treff ászát, és egyúttal azt is, hogy készen áll a szlemre. A felvevőjátékban tizenegy ütést vitt haza, de ha 6 pikket játszik, nyilván kiszámolta volna, hogy Északnak csak a pikk mariázzsal jön ki a szerény induló ereje, azaz a bubival ment volna be a pikk első menetében.
A másik asztalon ezzel nem volt probléma, mert Észak a pikk királlyal kezdett a 6 treff ellen.
Hermant Lall 4 kőre ugrott, és Shan Huangnak sem tetszett a nyolcas vezette pikk, ezért kontrájával a minorokat hozta képbe. Több sem kellett Kevin Dwyernek, 5 szannal minor választást kínált, és remélte, hogy partnere 4–4-gyel a treffet mondja…
Ez még nem lett volna elég a fordításhoz, de aztán Weichsel–Hall 6 pikket mondott két kiálló ásszal, és máris Hillék vezettek.
Nem volt még vége, mert a Hill csapatból Wooldridge–Grainger 6 káróval próbálkozott egy leosztásban. Még 2–2 adu esetén sem lett volna könnyű, de az ellenfél a KQJ2-vel a kezében még kontrázott is.
Öt játszma volt hátra, 11 IMP volt a különbség a Bramley javára. Aztán a Hill két leosztásban 3 IMPt szerzett, az előny 8 IMP-re olvadt.
És jött ez:
Illetve ez:
Milyen érdekes: a különbség először is abból adódott, hogy Dél lapjával Hermant Lall 1 treffel indult, David Grainger pedig 1 káróval.
Ez elvi kérdés. Volt partnerem, akivel így, másokkal úgy állapodtam meg, hogyan indítsunk négyes káróval és ötös treffel. A probléma az, ha a „természetes” 1 treffet választja az induló, akkor partnere 1 nemesére nem tud kárót licitálni, mert az riverz volna, nagy erőt mutatna.
Ha viszont 1 káró az indulás, a 2 treff viszonválasz nem árulja el, melyik szín a hosszabb.
Lehet, hogy egy szerencsés választás döntötte el a továbbjutást.
Az 1 treffre Észak 1 pikket mondott, és a 2 treff viszonválasz (mi más?) után döntenie kellett. Szerintem ez a 2 pikk még úgy is pesszimista bemondás, hogy a partner ismételt színében egyetlen kártyája sincs. De mit licitált volna? Nem jár sokkal jobban 3 pikkel sem, 2 káró meg valószínűleg gémforsz relé a rendszerükben.
A másik asztal 1 káró indulása óriási sikernek bizonyult. Pedig az 5 káró nem valami biztos felvétel. A kőr királynak jól kell ülnie, az aduelosztás sem lehet rossz, de ezúttal minden jól sikerült. Kit Woolsey jól érezte, hogy a kőrt kell megtámadni, és logikus volt kicsit hívni az ász mellől. Ha Észak kőrje KJx, vagy Délnél van a bubi, a felvevő nyilván nem a királyt teszi, a felvétel máris elbukott. Így viszont nem volt más esély.
Érdemes végigmenni a lejátszáson, volt még szerencsés momentum. Például, hogy 4–4 volt a treff. Igaz, a dáma elleni lopimpassz meg nem ült.
És ha Woolsey kőr ász, kőrrel kezd? A felvevő üt, kézbe jön káróval, és a treff ászra eldob egy kőrt. Nekilát a pikk magasításnak. Az ellenfeleknek kőrrel rövidíteniük kell az asztal aduját, különben a második menetben eső adu bubi segíti a felvevőt az asztalra a magas pikkekhez. De a kőr hívás után már nem lehet teljesíteni.
A másik út a treff magasítás. Csakhogy a rosszul ülő treff dáma elbuktatja a gémet.
A Hill csapat ezzel átvette a vezetést. Hátra volt még egy sima szlem meg egy mindkét asztalon egyszer bukó 4 kőr (a kontrán Hillék írtak 3 IMP-t.) A meccs megfordult.
Levine-éknek nem sikerült a bravúr. Az utolsó előtti fordulót 7 IMP-vel elvesztették, az utolsót kilenccel megnyerték. A végeredmény: Spector–Levine 246–213.
A Nickell az utolsó 15-öt 6 IMP-vel megnyerte, így kényelmes különbséggel győzött, 275–253-ra. De volt ezen a meccsen is esélye az ellenfélnek.
Egy 6 kőrben azt kellett eltalálni, hogy a pikk király-bubiból melyik lapot játssza ki a felvevő. A Donner játékosa a királyt tette az ász alá, a Nickellé a bubi kijátszásával teljesítette a szlemet.
És még az elején volt ez a 6 kőr:
A másik asztalon csak 4 kőrig jutottak. Nem meglepő, hogy Steve Weistein nem találta meg a buktató adu indulást. A treff dáma-bubi alól kicsivel kezdett. A felvevő ütött az asztalon, és hosszabb gondolkodás után jól kezdte a játékot: pikket hívott az ászhoz. Ha most lop egy pikket, kézbe jön a káró bubival, lop még egy pikket, majd lejátssza a magas kárókat, akkor Keletnek be kell lopnia, de Dél felüllopja, és utolsó pikkjét az adu nyolcassal viszi: már csak az adu ász kiadó.
Garry Donner azonban a pikk ász után megint gondolkodni kezdett, végül a kőr királyt hívta. Bobby Levin sem tett rögtön. Ha beüt az ásszal, a felvevő teljesít, mert megmarad az adukontroll, négy adu, négy káró, két treff és egy pikk ütés mellé jön még egy pikk lopás.
Kelet végül ütni hagyta a kőr királyt. Most Dél pikket lopott, káró bubival kézbe jött, lopott még egy pikket, és ha 4–3 a káró, meg bír szabadulni a vesztő piktől. Az ász elment, de a királyra Levin belopott egy kis kőrrel. A felvevő treffel asztalra ment, hívta a káró dámát, és ha Keletnek eredetileg harmadik adu ászt osztottak volna, teljesít, mert csak az ásszal tud lopni. A 4–1 kőr buktatta el a felvételt.
Ha ezt a szlemet Donnerék hazaviszik, döntetlen lett volna meccs. (Igaz, ez a selejtezőben elért eredmény alapján a Nickell továbbjutását jelentette volna.)
A verseny az elődöntőkkel folytatódik csütörtök este 7-től. A LoveBridge-en lehet követni.
©2014-2024 Magyar Bridzs Szövetség
