Idén már ötödször rendezték meg Újvidéken ezt a kis versenyt, amelyen városok csapatai indulhatnak a rendező meghívása alapján. Szerencsénkre a főrendező Szilágyi László régi barátja, így őt hívja meg rendszeresen, mi pedig vele érkeztünk immár harmadszor, hogy megpróbáljuk elhódítani a kupát. A korábbi kísérletek eredménye egy harmadik, majd egy második hely volt, ami a nagyjából 10, majd 12 csapatot figyelembe véve hatalmas sikernek nem nevezhető.
Idén persze nyerni szerettünk volna, azonban amikor megérkeztünk, éreztük, hogy idén a szokásosnál is nehezebb dolgunk lesz: az első ellenfél, akit megláttunk, a Jason Hackett-tel és Richard Probsttal felálló London csapata volt _aki esetleg nem ismerné őket: Jason a két Hackett iker egyike, sokszoros angol válogatott, rengeteg nemzetközi éremmel, míg Richard Zágrábban élő üzletember, akit bizonyára sokan ismernek Pulából vagy a budapesti fesztiválról, ahol szintén Jasonnel egy csapatban játszott_. Az induló egységek száma is nőtt, ezúttal 17 csapat vett részt. Ezek java része szerb volt, azonban jelen volt két bolgár, egy szlovén és egy horvát csapat is _remélem, nem hagytam ki egy nemzetiséget sem_.
A verseny formátuma érdekesnek mondható, itt azonban már szinte szokásos: péntek este, szombat reggel csoportmérkőzések _ezúttal három hatcsapatos csoport, persze nekünk jutott egy kimaradó, hál isten szombat reggel_, teljes körmérkőzéssel, 8 leosztásos meccsekkel, majd a szerzett pontok 80 százalékának továbbvitelével másnap 5 svájci forduló. Vasárnap 2x8 partiban elődöntő, és 2x12 leosztásos döntő következett, míg a többiek egy kisebb párosversenyt játszhattak ezalatt.
Az esténk jól indult, négy kedves helyi hölgy ellen játszhattunk, és a jó játékhoz némi szerencse is társult, megszereztük mind a 20 VP-t.
Tanulságosnak csak egy partit neveznék, sokan nem biztosak abban, hogy mit jelent ez a licit: 1 pikk–_passz_–1 szan–_2 káró_–kontra A helyes megoldás információs kontrát játszani, hiszen így a 4–4 kőrt meg lehet találni, míg a 2 kőr licit ötös kőrt ígér. Ezúttal frenetikus sikert aratott volna a kontra, a partner ötödik káró mariázsával és 10 pontjával tudta volna, mit kell tenni. Így a 3 szant buktuk el, de ezek voltak ellenfeleink összes IMP-i.
Az este nem alakult ennyire jól ezután, egy kisebb győzelmet két közepes vereség követett, és azzal az érzéssel feküdtünk le, hogy szerencsére még messze a verseny vége.
Míg a reggelinket költöttük, a többi csapat befejezte a csoportmeccseket, és a középszakasz jött, ahova a hetedik helyen kerültünk be, csoportunkban mindössze a harmadik helyen végezve.
Szerencsére kipihenten jobban ment a játék, először a londoni csapatot, majd az egyik bolgár egységet múltuk felül jó játékkal, és nyugodtan tértünk vacsorázni kedvenc helyi éttermünkbe. Az étkezés talán szokás szerint kicsit megfeküdte a gyomrokat, és egy nagyobb vereségbe futottunk bele _13–31 IMP_ az egyes asztalon, ahol a Ljubljana volt az ellenfél. Egy kis arányú győzelem után után azonban épp a negyedikek voltunk, a 3–6. helyek közt mindössze 4-5 VP különbséggel. Ekkor megráztuk magunkat, és egy 15–5 _49–33 IMP, tiszta kosármeccs…_ győzelemmel sikerrel kvalifikáltunk a másnapi elődöntőre. Ezen a meccsen történt a mi asztalunknál:
Ez szerencsére kettőt bukott _a felvevő nem tudott minden impasszt megadni, és a három ászon kívül a pikk dámát is kiadta_, azonban aggódtunk, hátha odaát nem szól közbe a 10 pontos kéz, és 2H–4H után nem találják meg a nagyon jó mentést. Nos, az első körben nem is szóltak közbe:
Ez csendben bukott egyet, de így is kerestünk 9 pontot a partin.
Vasárnap úgy ültünk le, hogy a ljubljanai csapat bizonyára minket választ, de kellemesen csalódtunk, hiszen inkább London kellett nekik. Ezt mondjuk megbánták, hiszen szoros első félidő után kikaptak.
Nekünk Belgrád jutott, ami erősebbnek tűnt, mint a Ljubljana, és az első félidő szorosan is alakult.
Mivel indulunk 3 szan ellen, ha a lapunk AJ87, 76, 943, K865? Annyit tudunk, hogy az ellenfél az 5–3-as kőr ismeretében választotta ezt a felvételt, a felvevő hármas kőrrel, bármely 4333 elosztással rendelkezik, 16-17 ponttal, ezzel szemben kb. 8-10 pont lehet _bár a másik asztalon nem lehetett benne biztos az induló, hogy valóban van 8 kőrje az ellenfélnek_.
Mindkét asztalon pikkel indultak, ami a 9. ütést adta:
Egy szlem kimaradt mindkét asztalon, míg a mieink elbuktak egy esélytelen nagyszlemet is, ahol nálunk kisszlem teljesült.
Ezután nehezen indult a második félidő:
Mi mans, ők bell.
Nekem úgy tűnt, ez nem lesz meg, míg az 5 kőr nagyon távolinak tűnt, ezért kontráztam. Ezek voltak azonban a lapok:
Ahogy látható, az 5 kőr csak a pikk lopás miatt bukik, a másik asztalon azonban csak 4 kőr lett a felvétel _a lapom 3 szannal szólt közbe az 1 pikkre_, így –15imp-vel kezdtünk.
Szerencsére ezután felpörgött mindkét pár, és néhány jól eltalált felvétellel _és kevésbé eltalált ellenjátékkal…_ fordítottunk, 51–15 lett az eredmény.
A döntőben pedig következtek a legnagyobb ellenfélnek tartott angolok!
Néhány érdektelen parti után ezt a szerény kártyát kaptam: AQ, AT4, AKQ965, A7. Két passz után Probst 1 pikkel indult, és persze felmerült az azonnali 3 szan licit, de megpróbáltam a kontrát, amire a partner 2 kárót mondott. 2 pikkel gémforszot teremtettem, és újabb jó hír jött, 3 treff. Ekkor már kezdett körvonalazódni, hogy _mivel a pikket nem emelték_ könnyen lehet a partneremnek rövid kőrje, pl. 3–1–5–4 vagy 4–1–4–4 elosztással, amikor feltételezve az ülő pikk impasszt akár 0 pontjával is szlemünk lesz, ezért általános derültségre 6 kárót mondtam. Balázsnál ez volt: T954, 5, T7432, KT2 – a 3 treff licit megoldotta a partit! Bocsánatot is kért, hogy nem mondta rá a 7-et... A másik asztalon a felüllicit után 3 káró jött, erre viszont 3 szan, így 12 pontot kerestünk.
Következett a nap felvevőjátéka Balázstól, 6 szant kellett teljesítsen:
A treff indulást elengedte, ütött a király, és pikk jött vissza. Lehívott 4 menet kárót – húzott, de még nem akarta beszorítani a kezét idő előtt. Balra négyet adtak, jobbra viszont két pikket dobtak el. Lehívta a másik magas pikket is, erre már a jobboldali nem adott, kőrt dobott. Treff dáma, majd újabb treff, balra nem adtak, és lehetett teríteni: az ötödik káró hívására mindkét ellenfél beszorul, balra a pikk dáma, jobbra treff bubi kötelező, így az utolsó 3 ütést a kőr AKJ _vagy akár AK2_ viszi mindenképp! A másik asztalon Zöld Feri megtalálta a treff király ütés után a jó ellenjátékot, a kőr hívás ugyanis megszünteti a szorításhoz az átmenetet, ezért 14 pontot kerestünk ezen a partin.
Még volt néhány szép írás, a 12 partit 78–2-re_!_ nyertük, meglepő módon még akartak 6 partit játszani, hátha…
Persze Nyugat a kőr királlyal indult, erre simán meglett a felvétel.
A másik asztalon _más licitre, ami tartalmazott káró hívásirányítást Nyugaton szintén_ Észak lett a felvevő, aki rekontrázott is, de hiába: a szingli treff indult, az adu ász után már könnyű volt megtalálni a káró átvételt, egyszer nem, 13 ide.
Mivel ez a szett 13–11 lett, az angolok feladták, mehettünk haza! Ez kicsit lassúra sikerült ugyan _először a papírjainkért kellett visszamennünk, amit a szálloda nem adott vissza, majd a határon volt alapos ellenőrzés, ami kétórás várakozást jelentett_, de végül kupával a kezünkben ez is könnyebben ment.
Jövőre újra jövünk!
