Kezdőoldal

Vegyescsapat-válogató (szubjektív beszámoló)

A világszövetség idén gondolt egyet, és kiírt a jövő évi világbajnokságra egy új versenyszámot, az eddig is létező nyílt, női és szenior mellett az egyre népszerűbb vegyescsapatoknak is lesz saját vb-je. Ennek megfelelően a kontinenseknek selejtezőt kell tartaniuk, ez nálunk az Európa-bajnokság, amelyet februárban Lisszabonban rendeznek meg. Erre pedig a magyar szövetség írt ki válogatóversenyt, amelynek négy indulója a hétvégén döntötte el, kik képviselhetik hazánkat ezen a versenyen.

Az úgy kezdődött, hogy nem is akartam játszani a válogatón… A kedves csapattársak végül meggyőztek, hogy jó lesz ez nekem – csak játszunk egy jót, aztán ha nyernénk, majd kitaláljuk, hogyan oldjuk meg. Nevettünk egy jót, hiszen már ismert volt két erős csapat nevezése is, nem gondoltuk, hogy lenne esélyünk, ha esetleg egyet megverünk, jön majd a másik. Lajos Hanka Honyek Andrással, Kerekes Zsuzsa pedig velem alkotott párt, ez lett a Hanka csapat.

Csapatunk HH párja (Hanka–Honyi) készült, játszott, mi azonban Kerekes Zsuzsával csak pár szóban tisztáztuk a rendszer alapjait, illetve ímélben küldtem neki néhány fontos változást az általa ismerthez képest. Mindketten késői precíziósok vagyunk, azaz később kaptunk rá az ízére, és nem akarjuk már elengedni. Az alap az az erős treff, amit Heavy néven ismernek Magyarországon, amelyet (tudtommal) Szalay és Szilágyi sporttársak dolgoztak ki közösen, azonban később két irányban indult tovább a fejlesztés, Zsuzsa Lacika, én pedig Gyurika (milyen érdekes, két örökifjú, hogy még ma is így hívják őket sokan) verzióját játszom mostanában, ezeket kellett összerendezni. Némi BBO-s gyakorlás után vágtunk bele a lehetetlen küldetésbe. Első ellenfelünk a LoveBridge csapat, azaz a Bódis Gyula–Szűcs Villő, Mezei Katalin–Honti László, Macskásy Gábor–Fischer Brigitta összeállításban induló, Visoft-alapú csapat volt szombaton. Én már terveket szőttem, hogy mit csinálok vasárnap, hiszen nyilvánvalónak látszott, hogy csak reménykedhetünk a szoros eredményben. Nos, nem is lett szoros a meccs…

Az első negyedben máris jelentős előnyre tettünk szert, több apró parti mellett két nagy szvingen írtunk.

2. leosztás
Az egyikben Szűcs Villő már első helyen kizárt mans-bellben, két ásza dacára, erre Zsuzsa azonnal 3 szant mondott. Bódis érezte, hogy blokkolhat a pikk, ezért a királyt játszotta ki – ettől az amúgy is benne levő felvétel gondtalanná vált, Zsuzsa végül egy szép beszorítással 11-et ütött, ami csak egy pontot számított, mivel a másik asztalon ez volt a licit:

Erre nem volt megoldás, ez csendben bukott egyet, és 12 pontot kerestünk.

A másik partiban Villő gondolta úgy, hogy (passzosként) biztosan nálam lesz egy mariázs mellett egy ász is, ha már közbeszóltam, de nem volt – hanem az a dáma, ami ellen, partneremnél feltételezve azt, impasszt adott… A másik asztalon társaink kihajtották az ászt, és simán teljesítettek, +13.

Az első negyed után 51–13 volt ide, de tudtuk, még nagyon hosszú lesz ez a nap.

A második negyed még több izgalmas partit hozott.

17. leosztás
Rögtön az első partiban nehéz felvevőjátékot kellett játszanom.

Az első licit után minden természetes volt, és a 3 szanról sejtettem ugyan, hogy minimális lap, de azért ennél jobbra számítottam…

Macskásy a treff kilencessel indult, ha már a partnere licitálta, és szomorúan néztem az asztalt. Ugyan kimagasíthatom a kőrt, de lemenni csak a káró dáma szöktetésével lehetne, addigra pedig már ki is adtam kettőt – ez az álmoskönyvek szerint nem sok jót jelent szlem felvételben.

Kicsit szomorúan kiaduztam, majd rájöttem a megoldásra! A treff nyilván 6–2 (bár ha nem lenne az, az sem lenne baj), tehát kihívtam a kőr dámát, és amikor ezt Gábor nyilván nem ütötte meg (hiszen akkor lenne átmenetem a kőrökért), átütöttem, és a treff dámát hívtam. Brigi nyilván fedett, loptam, és már hívhattam is a második kőrömet. Ezt már elvitte Kelet, de nem volt őszinte az öröme, ugyanis most neki kellett hívnia, és a reménykedő káró bubira a dámát kértem, és lehetett teríteni, +980. Honti Laci hasonlóan játszotta a partit a másik asztalon, azonban ő csak 4 pikkben vitézkedett, így mi szereztünk 11 pontot.

20. leosztás
Később Brigi esett áldozatul egy titkolózós licitemnek.

Az erős treff után partnerem tagadta a gémforszot, így az amúgy is kicsit túlzó indulás után a 4 káró leaping Michaels helyett csak 3 kőrt mondtam, majd a 0–7-en belül jó lapot ígérő 3 pikkre 4 kőrt, nem gondoltam, hogy az 5 káró a jó felvétel (a másik asztalon azt választották, el is bukták).
Persze a 4 kőr sem teljesül pontos ellenjátékra, azonban Brigi nem tudta elképzelni, hogy ez a lapom, és amikor le próbáltam szökni káróval az asztalra a pikk indulás után, hogy eldobjam a rossz pikket a treff ászra (ez volt az 5 káró veszte is), úgy gondolta, majd ő kárót lophat, és visszahívta a színt… Így az asztalra jutottam végre, és eldobhattam a pikket, majd körbeengedtem a kőr nyolcast is, mert úgy tűnt, inkább lesz Gábornak rövidebb kőrje, és akkor nem jó a királyt rakni – így végül szürt csináltam, 13 pontot keresve a partin.

Még kihagytunk pár bellgémet, az egyiken le is adtunk 10 pontot, így is nyertük azonban a negyedet 55–23-ra, és ebédszünetre 106–36-os megnyugtató előnnyel mehettünk.

Volt egy izgalmas húzó, ezt a 26 figurapontot osztották: AKQ5, AK76, AKQJ, T – és ekkor a partner elindul bellben 3 treffel… Bízva a jó adujában, 6-ra emeltem, ami persze teljesült, a király kivételével nála volt az aduszín maradék része.

8. leosztás

Megállapodásunk szerint a közbeszólás indulóerő, de ez annyira tetszetős 10 pont volt, hogy elindultam volna vele, tehát 1 pikkel szóltam közbe. A 2 pikk jó kőr emelés, legalább inviterő, míg a 3 pikk nem túl erős lapot, de fitet ígért. A 4 treff forszossá akarta tenni a helyzetet, illetve fogadta az invitet. Ezután nyilván 4 pikket mondtam, úgy tűnt, a partnernek nem lesz sok elvesző kőr pontja, és olcsón menthetünk. Ez igaz is, a 4 pikk egyet bukik, míg az erre mondott 5 kőr szintén. 10 pontot kerestünk, mivel a lapom a másik asztalon a „rokokó” 2 pikket választotta, és a partner „talán csapda, talán csak vicc” 3 pikkje után nem mert egyedül menteni is.

Zsuzsa elmélázott egy gémet 10 pontért, míg Brigi szebben játszott egy 4 pikket (más ellenjátékra) mint Hanka, így „csak” 44–33-ra nyertünk, és jöhetett (150–69-nél) a negyedik negyed.

Először nem találtam el egy felvevőjátékot (4 kőrben átüthetem vajon az adut, ami QJ – KT865, miután az elsőt elvitte az ász, vagy megpróbáljam a 3–3-as színemben kézbe verekedni magam, ahol az kell, hogy ne legyen 5–2? Nem ütöttem át, az működött volna, míg a harmadik menetet lopták), ez 10 pontunkba került, majd nem tették próbára a technikai tudásom egy 4 pikk kontrában, ami végjátékkal teljesíthető, mert meghívták idő előtt a kritikus színt, megoldva a problémát, ezen írtunk 12-t.

Tömtünk kicsit egy 4 pikk mentést, így csak kettőt bukott, azonban a 4 kőrünk lopásokon elbukik, így 11-et kerestünk az eseten.

Még kihagytunk egy terített szlemet, ezen 10 IMP-t kerestünk, mert a másik asztalon 3 kicsi a szingli dámához nem bizonyult fogásnak a 3 szanban…

A rendszerkülönbségek miatt jó kézből játszottunk egy gémet (az én kezemből a normális indulásra szür lett, míg a másik oldalról nyilvánvaló volt a buktató indító kijátszás), így újabb 11-et kerestünk.

Az utolsó két partiban aztán két szlemet mondott az ellenfél, amit mi nem. Az egyik esélytelen volt, a másikat viszont megcsinálták, így egálban jöttünk ki a dologból.

A negyedik negyedet 62–22-re nyertük, a meccset pedig 212–91 arányban.

És ekkor megnéztük, mi újság a másik elődöntőn. Annyira szoros volt, hogy mindkét csapat úgy számolta, hogy kikapott, végül az esélyes Ágy, Asztal, TV (Kemény György–Hegedüs Orsolya, Szentandrási Gergely–Els Toutenel, Szabó Csaba–Frisch Anita) 3 ponttal veszített a Naná (Hámori Zsuzsa–Tubak Dániel, Csipka Szilvia–Konkoly Csaba) ellen, így utóbbiak vártak ránk a döntőben másnap.

Ha azt hittük volna, hogy ez a meccs könnyebb lesz, nagyot csalódtunk volna, azonban sejtettük, aki az előző napon nyerni tudott, nem lebecsülendő ellenfél.

2. leosztás
Sajnos a döntőről nincsenek fenn leosztások, így csak fejből igyekszem pár fontos partit felidézni.
Először ezt az aranyos lapot kaptam Északon:

Eddig könnyű volt, látszott, hogy valószínűleg lesz a partnernek pikk fitje. Amikor kiderült, hogy nincs, arra gondoltam, hogy a partner nem mondott a legalább négyes treffjével 4 treffet, tehát lehet, hogy 8 kárója van? Vagy négy kicsi treff, és erős káró szín?

6 kárót mondtam. Arra gondoltam, hogy ha nem indulnak aduval, majd keresztbe lophatjuk a partit, ha mégis, még kimagasodhat a pikk. Nos, a pikk nem magasodott, azonban a keresztlopás működött, így simán teljesített Zsuzsa, 13 pont lett a jutalmunk.

Pár apró partin még kerestünk, egy rossz indító kijátszás miatt megtömtünk egy 3 szant azonban, ami 11 pontba került, így is 39–17-ra vezettünk az első negyed után.

A második negyedben az izgalmak a másik asztalon zajlottak.

Először némi szerencsénk volt, Hámoriék megtalálták az esélyes 6 pikket, csak az kellett, hogy az adu király-dáma közül az egyik elöl legyen, de nem volt, így nem ők, hanem mi kerestünk 13 pontot.

Ezután Honyeket megkontrázták furcsa licitben 3 szanban, ezt pedig hathatós segítséggel teljesítette, míg Kerekes Zsuzsa a mi asztalunknál ütött nyolcat 1 szanban a másik vonalon (itt sem volt tökéletes az ellenjáték). Ezért is kaptunk 12 pontot.

Végül egy „spórolós” ellenjáték (látható, ha átütjük a partner nyilván rövid dáma indulását, mivel az asztalon Jxx, nálunk AKTx van, a felvétel bukik; ha nem, lehet, hogy még teljesülhet, ez utóbbi történt…) miatt 12 ajándék pontot visszaadtunk, így a negyed 31–24 lett, az állás pedig 70–41.

Ebéd után újult erő kellett volna, azonban egyre több lett a hiba.

Szerintem legalábbis nem jó ötlet passzolni az 1 treff indulásra KTxxx, x, xxxx, xxx lappal, mert a bell gém, de legalábbis 3 pikk helyett bukjuk az 1 treffet... A partner lapja AQxx, Axxx, Ax, AJx.

Az ellenfél erőszakos küzdelme miatt kimaradtunk egy jó mans gémből, 6 pontért, majd furán játszott Konkoly Csabi egy 3 szant, de nem találtam el, hol rontotta el, ezért teljesült, míg a másik asztalon kimaradt, –7.

Így aztán a hétvége során először elvesztettünk egy szegmenst, 17–22, de még mindig maradt az előnyből: 87–63.

Az utolsó negyed nagy izgalmakat hozott, Előbb Tubak erőltetett be egy mans gémet 6 pontért (erős szannal indult az ellenfél...), majd a mieink kimaradtak egy bell gémből 10-ért, sőt, a 9 aduból beeső adu dáma miatt egy 6 treff is meglett, újabb 10-ért, azonban én mégis a partnerem bátor licitjét dicsérem, ami nélkül kikaptunk volna.

Ez volt a lapja Délen:

Először úgy gondolta, hogy bemutatja jó káró színét a küzdelmi helyzetben, azonban amikor némi többleterőt vélt felfedezni az emelésemből (valójában nem ígértem: négyes káróval biztosan emelek, ha normális kontrám volt), ezért úgy gondolta, még megpróbálhatjuk megtalálni a 4–4-es kőrt is, végül is neki rövid a pikkje, nekem pedig a treffem, akár kevesebb pontból is benne lehet.
Nos, erre boldogan 3 szant mondtam:

Az automatikus treff indulásra (miután nyilván nem tudtak 4 kőrt lehívni, hanem folytatták a treffet) már lehetett teríteni. A +400 a töredékkel szemben 7 pontot, és a győzelmet hozta nekünk, mert bár a negyedet 31–12-re elveszítettük, a meccs a miénk lett, 99-94 arányban.

Ki kell emelnem, hogy a csapat hölgyjátékosai elképesztő fegyelemmel és odafigyeléssel kártyáztak egész hétvégén, ami a kulcsa volt csapatunk győzelmének. Szép volt, lányok (na jó, és fiúk is)! Köszönöm nektek az élményt.

Vigyázz, Európa(-bajnokság), vigyázz, Lisszabon, jövünk!