Kezdőoldal

Az elődöntőkkel folytatódott, és a döntővel befejeződött a WBT-verseny. Bár a tervek szerint február 27-én kellett volna véget érjen, végül csak március elsején játszották le a döntő második napját. Feltehetően a Moss csapat kérte a halasztást, mivel rendszeresen több versenyen is játszanak párhuzamosan.

Az elődöntők nem hozták a várt izgalmakat, hiszen végül mind a két meccsen viszonylag simán győzött a két amerikai túlsúlyú csapat. A főleg ír válogatott játékosokból álló Ireland (egy kanadaival kiegészülve) egy darabig jól tartotta magát, hiszen 30 parti után csak 18 IMP hátrányban volt, az utolsó menetet azonban 30-cal veszítette el a Moss ellen.

A másik ágon Lebowitzék ellenfele a brit-svéd Black csapat volt, a Rimstedt testvérek nem tudták hozni a szokásos magas színvonalú játékukat, és bár az első játéknap itt is szoros volt, mindössze 9 pont volt a különbség, a harmadik tízesben lemosták őket, az 57–2 önmagáért beszél. Ők az utolsó játékrészben picit kozmetikáztak ugyan, de így is hasonló különbség alakult ki, Grossackék szintúgy 48 ponttal nyertek.

Nézzünk pár érdekes partit az elődöntőkből!

Sokat szapulom a mentéseket, mivel nagyon kockázatos üzlet: egy biztos mínuszt ajánlunk fel egy olyan felvételért cserébe, amit nem biztos, hogy az ellenfél teljesített volna, míg mi könnyen többet fizethetünk az „áldozatunkért”, mint az ellenfél esetleges vállalásának értéke. Ezúttal tehát meg kell említsem, hogy mindkét meccsen az egyik csapat megtalálta a jövedelmező mentést, a 300 pont az ellenfél 620/650 írásával szemben 8 pontot ért.

Sőt! Bár a 6-os magasságon menteni talán még kockázatosabb, hiszen itt még a szokásos veszélyek mellé jön még egy: ha az ellenfél rámondja az ő kisszlemjét, és megcsinálja, még szomorúbbak leszünk…

Ezúttal megérte menteni, hiszen az 5 pikk benne volt, míg a 6 káró csak egyet bukott (bár hogy a Délen ülő játékos honnan tudta, hogy elbukik, rejtély…).

A döntőbe tehát két alapvetően amerikai csapat került, azonban Lebowitzék 5 saját nemzetbeli mellett csak két európait, a dán Bildét és az olasz (argentin születésű) Madalát szerepeltettek – igaz, ők igen jónevű játékosok, hiszen rendszerint az olasz Lavazza csapatot erősítik élő versenyeken. A Grossack testvérek mellett Michael Rosenberg jelentette a profi kontingenst a szponzor Lebowitz és partnere, Smith mellett.

A Rosenberg név amúgy nagyon jól cseng amerikai körökben, Michael dinasztiát alapított, maga többféle világbajnokságot és 14 amerikai bajnokságot nyert, többszörös év játékosa, a Hírességek Csarnokának tagja, élő legenda, azonban felesége is kitűnő játékos és tanár, négyszeres világbajnok. Újabban fiuk, Kevin is hírnevet kezd szerezni, holott még csak juniorkorú.

A Moss csapatot jól ismerjük, hiszen szinte minden versenyen játszanak, a csapat vezére és névadója Sylvie Moss, aki Roger Lee-vel játszik, míg a csapat többi tagja európai, két holland és egy lengyel játékos mellett 3 svájci is játszik náluk. Aki esetleg nem ismerné a történetet, Zimmermann országot váltott, és új csapatot verbuvált, ezúttal Svájcba. Klukowski eredetileg lengyel (itt Kalitával játszott), míg Brink és Drijver eredetileg a holland válogatottban szerepelt, rajtuk kívül volt földijeik, Müller-De Wijs tagjai még az együttesnek.

Lássuk, hogy is zajlott a döntő!

Először egy hiper agresszív kizárás/előmentés volt sikertelen, De Wijs részéről.

A másik asztalon normális 4 káróra rámondták a 4 kőrt, amit a felvevő a rossz adu és treff elosztás miatt elbukott, míg az 5 káró 500-ba került, így 11 korai pontot szerzett a Lebowitz. Mivel nem volt más nagy írás az első 10 partiban, ezzel vezettek is.

A második menetben egy éles bell gémmel újabb 9 pontot szereztek (14-gyel szemben az 1 káróra 10 ponttal 1 szan normális (+180), ha azonban közbeszól az 5–3–3–2 elosztás egy ásszal és egy királlyal 1 pikkel, máris lehet 2 szan invitet adni két pikk fogással…+600. Ugye milyen jó mindennel közbeszólni?).

Ezután jött a félidő legizgalmasabb partija.

Kalitáék megtalálták a legjobb színüket, de nem a legjobb magasságon, hiszen a 7 treffből kiállt a kőr ász, –200.

Mans-bellben Müller csak 4 káróval indult 8–4 elosztásával, és ebből nagy baj lett. Erre ugyanis lehetett 4 pikket mondani, és a partnere továbbemelése után épp készült az ellenfél 6 pikket játszani, ő azonban hívásirányító kontrát adott, talán attól tartva, hogy a pikk JTxx nem lesz ütés, a treff lopással biztosnak tűnt a bukás. Arra nem számított azonban, hogy ebből kimennek 6 szanba, ami bizony sokkal jobb felvétel volt. Bár Bilde rossz oldalról hívta a kőrt, így is hazaért, mert Müller beszorult káróban és pikkben, és szégyenszemre a nyolcas színében, a káróban a kettes lett a felvevő 12. ütése… Ez a 17 pont jót tett a Lebowitznak, ugyanis így 46–9 volt az állás 20 parti után.

A néhány nappal későbbi második 20-ban lehetett volna esély a fordításra, de ezek a partik kevesebb pontforgalmat hoztak. A szlemeket mindkét csapat többnyire jól fogta meg, bár egy nagyszlem mindkét asztalon kimaradt. Vajon ha 6-ot ígértünk egy színből, a partner megemeli, majd ászt kérdez, bevalljuk-e az adu dámát, ha nyolcas a színünk (és AJT vezetésű)? Zach Grossack nagyon konzervatív, így kimaradt a 7 treff – a partner aduja Kx volt.

Madaláék épp készültek kimaradni egy gémből, de Sylvie Moss segített… Előbb már majdnem 2 káró lett a licit vége, azonban a nyitás után már bemondták, ezért persze kontrával (és szürrel) teljesült, –6 IMP +6 helyett.

Grossack újabb túl alacsony kizárása megint „lesújtott”:

Mans-bellben jó hetes színnel 2 káróval indulni – erre nehéz szavakat találni. Így már közbe tudott szólni 10 pontjával az ellenfél, és bár a partner 4 kőrrel (de szép licit!) próbálta menteni, amit lehet, az 5 pikk ellen nem is indult kőrrel, amire el kéne találni a pikket, hanem káróval, így sima volt az ügy, –650.

A másik asztalon persze 3 káró–5 káró volt a licit, erre senki sem tudott belépni (Madala félt, hogy a partner kevésbé jó lappal is kimegy a kontrából), így csendben buktak kettőt, –100 és 11 pont Mosséknak, akik ezzel mentették egálra a negyedet.

Meglepő módon az utolsó előtti partiban De Wijs elrontotta a Tarzan rendszert (az elnevezés nem véletlen: De Wijs–Muller, azaz Johnny Weissmüller a korai Tarzan-filmek híres színésze volt; született Weissmüller János, Szabadfalván). A licittévesztés miatt kimaradt a jó 6 káró, ez a 11 pont pedig azt jelentette, hogy a Lebowitz minden játékrészt megnyerve 42 pont különbséggel győzött, és szerezte meg a virtuális kupát.