Kezdőoldal

Mintha kopogtatott volna valaki… Az ajtóhoz mentem, kinyitottam, senkit sem láttam, visszatértem karosszékembe, most halk köhécselést hallottam, a Treff Kettes állott előttem, levéllel a hóna alatt. A levél nagyobb volt, mint ő maga.
– Hiszen te tegnapelőtt voltál nálam, már megint valami bajod van?
– Oh most semmi bajom sincs, a kártyacsomag leszerződött egy cirkuszhoz, és persze én vagyok a kifutógyerek. Levelet hoztam Önnek, Szerkesztő úr, a Kőr Hatostól. Alászolgája.

„Drága Lilla!
Tegnap este 6 kőrt játszottam, rekontrával. Egy adut kint felejtettem, elbuktam. Rögtön tudtam, hogy szerelmes vagyok. Lilla, nem élhetek Maga nélkül. Oly szükségem van Magára, mint magas asztalnak az átmenetre. Legyen az enyém. Íme, forszot adok Magának, és várom mielőbbi pozitív válaszát.
Kézcsókkal:
Róbert”

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy bridzsjátékos Budapest szép városában. Kelemennek hívták és kellemetlen játékosnak tartották. Kelemennek sok volt a kiadása, kevés volt a bevétele és nagyon szeretett bridzsezni. Elgondolta hát magában, hogy jó volna a kevés bevételt bridzsnyereséggel pótolni. De a bridzs istennője, a négyszemű Bridigga nem szereti azokat, akik üzletnek tekintik a játékot és rossz lapjárást mért Kelemenre. Kelemen azonban szívós és ravasz ember volt, rájött arra, hogy rossz lapjárását úgy ellensúlyozhatja legjobban, ha úgy licitál, mintha jó lapjai lennének és a blöfföléssel sokszor eltérítheti az ellenfeleket a jó felvételektől és játékoktól. Ez sikerült is neki egy ideig, végre Bridigga megsokallta Kelemen garázdálkodását és egy holipartiban a következő kiosztást rendelte el.

Zokogásra lettem figyelmes. A kávéházi asztalon a hamutartó szélén ott ült előttem a Treff Kettes. Ő sírdogált szívet tépően.
– Mi bajod van, kicsikém?
– Fáj az élet, nagyságos szerkesztő úr – felelte és meglobogtatta őt saját szavainak légáramlata.
– Öntsd ki hát a szívedet.
– Oh, az én életem csupa megaláztatás. A legalacsonyabb szín legkisebb embere vagyok, a gyengeség és szegénység jelképe. Mindig csúfolnak, gúnyolnak, tréfát űznek velem. Csak arra vagyok jó, hogy az ellenjátékosok általam jelezzék gyengeségüket. Sohasem veszek részt komoly ütésszerző csatákban. Nagynéha szerepelek az átmenetnél, vagy az ütést adják ki velem. Csak az alantas munkát végeztetik velem.

– Biztosan te is emlékszel rá még, Mester, amikor százdollárosokat kerestél rajtam. Ez az én legszebb élményem. Idézd fel azt a játszmát emlékedben és gyűjteményedbe részemről ezt illeszd. Csak éppen egy tanulságot adok hozzá: ha a kiosztás arra is ítélt, hogy ne üthessek, mégis tőlem függ minden.

Elnök (a Pikk Ász): A tárgyalást megnyitom, vezessék elő a vádlottat.
A Káró Király két fegyőr közt belép. Arca megtört, mintha csak az imént bukott volna ötöt rekontrával.

Elnök: Neve?
K. K.: Király Károly.
Elnök: Vallása?
K. K.: A 4–5 szan konvenció.
Elnök: Foglalkozása?
K. K.: Bridzsórabéres.
Elnök: Lakása?
K. K.: Dobozi tér 4.
Elnök: Magát többrendbeli munkakerüléssel vádolják. Az adatok szerint ez év IV. hó 13-án a magyar bridzspárosbajnokság döntőjén, melyen 4 asztal, 8 pár vett részt, a kiosztás a következő volt:

– Robi bácsi, szabad vennem egy szem cukorkát?
– Akár kettőt is, fiacskám!
– Oh Robi bácsi, te olyan jó vagy! Szeretlek is téged. De nem mindenki szeret ám! A múltkor is hallottam, egy versenyző bácsi mondta, hogy te nem is játszol olyan jól, csak a szád jár.
– Nem illik, fiacskám, kibeszélni, amit a felnőttek mondanak.
– És illik nekik ilyet mondani?
– Az egészen más!
– Egészen más? Egészen más? Nem értem a felnőtteket. Hogy van az, például, hogy négy jókedvű felnőtt leül bridzsezni, és akkor egyszerre elkezdenek veszekedni egymással. Ha jó barátok, miért veszekszenek? Ha pedig haragszanak egymásra, miért játszanak együtt?

– Messzemenő következménye lehet egy bridzspartinak. Tudok egy esetet, amikor egy házasságot zúzott össze – mondta vendégem, a Káró Nyolcas.
– Biztosan hetet buktak bellben – vetettem közbe.
– Sőt ellenkezőleg, 7-et mondtak be és teljesítettek a házastársak.
– No ez aztán tényleg érdekes, halljuk!

Izgatottan forgattam a Zöld öngyújtó titka című detektívregény lapjait, és kíváncsian vártam, vajon Háromlábú Jack felfedi-e kilétét Ocsicsorna hercegnő előtt, vagy inkább az izlandi halállal bűnhődik. A hű kertész megtámadhatatlan alibije azonban összekuszálta a nyomokat… Illetve… Lapoztam… És ott feküdt a könyvben a Pikk Ötös.

Nyílott a szobám ajtaja és a nyílás mögött két alakot láttam, a Kőr Négyest és a Treff Nyolcast. Udvariaskodtak egymással, mindegyik a másikat tessékelte a belépésre.
– Parancsoljon belépni, uram – mondta a Kőr Négyes.
– Csak Ön után – felelte a Treff Nyolcas.
– Öné az elsőbbség magasabb rangja miatt!
– Téved, uram, Önt illeti az elsőbbség nemesi származása miatt!
– Oh, kérem, a mai demokratikus világban az nem számít!
– Gondolja, uram? Hát akkor megyek én – szólt a Treff Nyolcas, és belépett a szobába.
A Kőr Négyes sértődötten végigmérte a belépőt, és dühösen morogta:
– Neveletlen paraszt!