Kezdőoldal

Mint mindig, ezúttal is a világ legjobbjai vettek részt az első idei nagy amerikai bajnokságon. Az itt játszó mezőny sokkal erősebb, mint a világbajnokságoké, ezért nem könnyű nyerni még akkor sem, ha a vérprofik mellett a menő csapatokban szponzorok is játszanak.

Hiába az internet, jobb felírni, ha valami fontosra bukkantál, mert nem biztos, hogy később visszatalálsz a forráshoz. Valamikor azt olvastam, hogy Capablanca, a nagy kubai sakkmester mondása volt: „Ha látsz egy jó lépést, húzd meg! Aljechin, a még nagyobb orosz viszont azt mondta: „Találd meg a legjobbat!”

Lesz megint egyéni verseny! Egymásnak esnek a legjobb magyar bridzsezők! Lehet figyelni, hogyan teszik a lapokat, min gondolkoznak, mennyi idő kell nekik egy zseniális mozdulathoz! És Koltai Gabiról kapta a nevét az esemény!

Február 17. és 23. között rendezték a második téli játékokat. Ahogy a számozásból is látszik, nem a téli olimpiáról, hanem Philippe Zimmermann, svájci származású ingatlanmágnás versenyéről van szó. Aki esetleg nem ismerné, ő az, aki világbajnok párosokat vásárol csapatába, és azokkal nem csak nyílt versenyeken, hanem Monaco színeiben nemzeti megmérettetéseken is indulni, sőt, gyakran jól végezni is szokott, partnere pedig Franck Multon volt francia válogatott játékos.

Az IBBF csapatversenyéről való a két parti – mindkétszer 3 szan a felvétel, és mindkétszer az asztalok több, mint fele nem vitte haza a gémet. A játék kulcsa mindkétszer a vetkőztetés volt.

Szerettünk volna nyerni, nagyon. Sajnos, nem úgy alakult, hogy esélyünk legyen… Lássunk pár partit, amin nem múlt – és párat, amin igen. Naponta négy 16-ost játszani nagyon fárasztó. Az ellenfél (Dumbovich Miklós–Winkler Gábor, Hegedűs Gál–Szegedi Balázs) végig négyesben játszott, míg mi öten (Gulyás Dániel–Kotányi Balázs és Szilágyi László váltva Macskásy Gáborral és Talyigás Péterrel), ezért erre nem lehetett panaszunk, azonban kétségtelen, hogy a második napra kissé elfáradtunk, ebben (is) nagyobb rutinja van az ellenfélnek.

Amikor senkinek nem véreres a torka. Szalka Tamás barátunk remek interjújábana mans-bell (fehér-piros) szkórhelyzet fontosságáról szólt. Én úgy vélem, éppen a mans-mans, all white (ellen Új-Zéland) különleges. Mivel senki nem írhat fel bell gémet, nem kell agresszívnek lennünk, játékunk, pláne pároson itt hajaz leginkább a régi idők hídjaira. Ez az oka annak, hogy a Budaörsi Évindítóról kiválasztott négy parti az I/1, az I/8, a II/11 és a II/14.

Illetve nem is az. De lehetett volna… A Palatinus Klubban játszottam pár nappal ezelőtt.

Sorozatos sérülés miatti lemondások és utolsó éjszakai megbetegedések miatt rendkívüli nehézségek árán, de sikerült megrendezni a versenyt. A sorsolás Dumbovich Miklóséknak kedvezett, Magyar Péter logó orral vette tudomásul társulatát, de ő úgyis csak a tenisz részét tudta vállalni, bridzsben már Csepeli Miklós helyettesítette. (A borítóképen Bozzai Bence egy szurkolóval)

Van egy kisváros Csehországban, a neve Hluk. Van itt pizzéria, söröző, bowlingpálya, és egy hatalmas sportcsarnok, ahol évről évre ifjúsági bridzs csapatversenyt tartanak. Ezen a versenyen már nagyon sok alkalommal indult kisebb vagy nagyobb magyar különítmény. Többnyire két csapat. Az elmúlt pár évben sajnos nem sikerült ott lennünk, de idén végre ismét összejött a nyolc lelkes ifi. Illetve hét, az egyik csapatunk ugyanis cseh erősítéssel indult a versenyen, mert csak későn derült ki, hogy a negyedik emberünk mégsem tud jönni. A Hunbul1 Bekő Zsuzsanna–Szűcs Leó, Jalsovszky Janka–Tóth Andrea, a Hunbul2 Bekő Zsófia–Szűcs Villő, Bekő Mária–Filip Řehořek összeállításban versenyzett.