Kezdőoldal

Amikor Clément Turpin kedden, Bordeaux-ban a sípjába fújt, Ottlik Géza átment a Kálvin téren és látogatást tett az IF Kávézóban. A jelenetet Kállay Gáborné, Ferencváros alpolgármestere idézte meg az Ottlik és a bridzs kiállítás megnyitásakor. Az elnevezést, a nagylelkű házigazda, Hoffmann György adta, minden előzetes konzultáció nélkül. Mi, bridzsezők alighanem óvtuk volna ettől, mert nehezen felmérhető Ottlik hozzájárulása játékunkhoz.

Sorozatom előző részében sok színnel és sok-sok színelemmel gyűlt meg a bajunk. Vajon egyetlen szín esetén kevesebb a probléma?

Sorozatom előző részében a több színelemet is érintő beszorításokra hívtam fel a figyelmet. Ha sok a színelem, biztosan van közösen védett szín is. Most a közös védelmek legegyszerűbb változatait mutatom be. Ezek a változatok a beszorításos feladványokban gyakran előfordulnak, és asztal mellett is felbukkannak.

Sorozatom előző részében a harmincas évek kedvenc feladványtípusáról emlékeztem. Gyakori téma volt a blokkolások leküzdése, miközben a megfelelő ellenfelet üttetve két vagy háromszínű beszorítás adja a megoldást. A következő feladvány 1932-ben a Színházi Életben jelent meg.

Sorozatomban folytatom az előző rész adus témáját. Korábban aduelfogásokról volt szó, most az adufortélyos beszorításokon szaladunk át. Adufortélyos présről akkor beszélünk, amikor a védő aduban és még két szín védésében szenved. A meghívott negyedik szín lopásakor. A védő mit tehet? A védett szín gyengítése ütésvesztést okoz. Akkor marad az adu eldobása. Amennyiben az eldobott adu miatt a felvevő kényelmesen játszik keresztlopást vagy ütését is lehúzhatja, akkor a védő ténylegesen beszorult, farhullám vagy kiütés áldozata lett.

Sajnálatos tény, de a legjobb hazai sportenciklopédiák sem térnek ki a magyar bridzs kiválóságainak dicső tetteire. Ezért történelmi rovatunk munkatársai hozzáláttak a könnyűnek nem mondható feladatnak, lexikonszerkesztőséget hoztak létre, ahol szívesen látnak szerkesztőket akár egy-egy szócikk megírására is. Ezúttal a budapesti Európa-bajnokság tiszteletére, eddigi munkájuk rövid előzeteseként, közre adjuk Európa-bajnokainkról összegyűjtött adatokat. Ők a magyar bridzs kezdő tizenegye.

Sorozatom második cikkében még a múlt század harmincas éveit idézem. Ahogy ígértem, először az akkori idők hangulatát és kiváló játékosait mutatom be. Szinte mindenki hallott Molnár Harryról, a tótágas (dummy riverse) lejátszási módot egy időben Molnár-cselként ismerték. Leitner Ferenc, Klór László, Hilb Jenő, Lukács Pál, Bokor Imre mind-mind kiváló játékos volt. Az 1933-s egyéni versenylistán az akkori idők bajnokai is szerepelnek. Alpár Imre lett az első helyezett, őt Décsi László, Keleti Andor követte, és itt bukkan fel először a fiatal Ottlik Géza neve is. Ferenczy György zongoraművész a támadó szín visszatételével írta be magát a bridzs nagykönyvébe. Darvas Róbert a Magyar Bridge és a Színházi Élet bridzsrovatának a szerkesztőjeként írt, játszott, elemzett.

András Imre egri sporttársunk, a beszorítások alapos ismerője és rendszerezője a budapesti Európa-bajnokság alatt tudósítani fogja a Groupama Aréna eseményeiről a Bridzséletet. Minden nap délben egy különleges fogást igyekszik majd bemutatni a versenyről. Az Eb alatti sorozatának sokrészes előhangja ezzel a cikkel indul. A versenyig hátralévő időben minden nap 12 órakor egy-egy régi érdekességet tár az olvasó elé, aztán június 16. után jöhetnek az aktuális trükkök a déli harangszó mellé.

Az 1937-es világbajnokság és a 80-as évek elejének nemzetközi párosversenyei után a harmadik hazai rendezésű nagy verseny. 1986. július 19. és 27. között hosszú idő után először rendezhetett Magyarország bridzsvilágversenyt, a hattagú magyar csapat egyik játékosa mesél a harminc évvel ezelőtti ifjúsági Európa-bajnokságról.

Megbocsájtani nem fogjuk, de történelmi ismereteink alapján azért felfoghatjuk miért nem illett sportágunk az ötvenes évek hazai közéletébe. Arra azonban ma sincs magyarázat, hogyan nélkülözhette a nemzetközi szövetség egyik alapító tagjának (ahogy arról sorozatunk első részében írtunk) részvételét az európai versenyéletben 1968-ig, amikor közösségünk már a mainak megfelelő, teljes bajnoki rendszert üzemeltetett. Az Európai Bridzs Ligába való felvételünket követően azonban minden megváltozott. Fülöp Miklós főtitkár már 1971-ben az estorili Eb-ről azzal a biztos ígérettel érkezett haza, hogy Magyarország hamarosan felnőtt Európa-bajnokságot rendezhet. Ez végül most realizálódott…