Kezdőoldal

Meghalt Malvin nénim. Kellemetlen vén szipirtyó volt szegény életében – Isten nyugosztalja –, mégis de sok örömet szerzett nekem. Valahányszor nem kellett hozzá elmennem, valahányszor eljöhettem tőle, mindig szépnek láttam az életet. Ilyen esetek pedig gyakran fordultak elő, mert a rokonságot ápolni kellett, hiszen Malvin néni gazdag volt, vagyonát kb. 1 millió dollárra értékelték. Persze nagyon izgatott végrendelete, melyet harmadnap hoztak volna nyilvánosságra. Egy indiszkréció folytán tudomásomra jutott a végrendelet tartalma. E szerint Malvin néni két unokaöccse (Bogner Pali és én) közül arra hagyja egész vagyonát, aki jobban rá van szorulva: aki szegényebb. Tudtommal mi ketten anyagiakban nagyjából egyenlően álltunk kb. 20-20 ezer dollárral.

Szokatlan baleset egy bridzsklubban
Felelős-e a játékos a kibic testi épségéért?
A kormány gyors intézkedést ígért
Budapest, 1946. március 30.

Különös baleset tartja izgalomban a főváros bridzstársadalmát tegnap óta. A szerencsétlenség valószínűtlen körülményei és az evvel kapcsolatban felvetődött égető problémák teszik érthetővé a nagyközönség legszélesebb rétegeinek érdeklődését. Már itt megjegyezzük és hangsúlyozzuk, hogy az érdekelt körök, de a nemzetközi kibictársadalom hivatott szószólói szerint is felelőtlen mulasztásnak kell tekinteni, hogy a kibickérdésben semmi sem történik.

Ebéd után bridzscikket írtam, délután bridzseztem gyönyörűségemre, vacsora után viszont egy bridzsversenytréningen vettem részt. Éjfél tájban azután felkerestük törzskávéházunkat, ahol leszűrtük az elméleti tapasztalatokat és szidtuk a távollévőket. A kultúrember legmeghittebb percei, amikor az ágyban az éjjeliszekrénylámpa lágy, figyelmes fénye mellett még egy negyedórácskát olvas. Ezen az éjszakán az új precíziós licitrendszer tankönyvét vettem elő…

Biztosan üldögéltetek már ti is a Lila Pingvinben. Talán nem éppen ezen a néven ismeritek ezt a furcsa kávéházat, hiszen majdnem annyi neve van, ahány vendége. Vendége pedig? Ezernyi! Persze, sok közöttük a széllel bélelt komolytalan bohém, mint magam is vagyok, de mi jól érezzük magunkat ebben az iparengedély nélkül működő lokálban.

A karantén 35. napján, április 15-én délelőtt, fél 11-kor érkezett meg Budapestre Darvas Róbert magyar nyelvű kézirata, amely 1947-ben a világhírű bridzskönyv, a Right Through the Pack alapját képezte. Különös, hogy bár a versenybridzs Magyarországon az elmúlt kilencven évben ritkán szünetelt, a kézirat elküldésekor és a visszaérkezéskor egyaránt kényszerpihenőn volt.

Szakírónk, kihasználva legutóbbi cikke által felkeltett érdeklődést a régi magyar rendszereket ismertető sorozatunkat folytatva mutatja be tanítómestere licitrendszerét. Természetesen kitöltötte a rendszert játszó legjobb pár konvenciókártyáját is arra az esetre, ha valaki ma szeretné alkalmazni.

1972 tavaszán a lóversenypályán találkoztam Balog Laci bácsival, egyesületünk alelnökével. Meglepődtem, hiszen tudtam munkásmozgalmi múltjáról, ő a háború előtt is kommunista volt, nemcsak utána… Ahogy Ottlik Géza mondta: akkor még nem volt szégyen. Igaz, nem március huszonegyedike volt, a Tanácsköztársaság emléknapja, akkoriban ünnep. Kun Béláék ugyanis felszánttatták a lóversenypályákat, retket és salátát termeltettek a helyükön. Munkaerő volt bőven: az egykori páholyokban a fogadás lázában égő, pezsgőző arisztokraták, tőkések átnevelési céllal ástak és kapáltak. Csak átöltöztek… Laci bácsi tehát mai szóhasználattal élve reformkommunista volt.

Örömmel adjuk közre sporttársunk értékelő írását a magyar bridzs egyik legendás alakjáról. Cikke alkalmat ad Widder Lajos színes egyéniségének felidézésére is.

Amikor Négyesi Gyuri a megyeri temetőben felkereste dr. Molnár Harry sírját és ott egy rövid levelet hagyott, nem gondolta, hogy néhány hétre rá Dunaújvárosból kap lelkes telefonhívást. „Annyira örülök, hogy felfedeztek bennünket!” – mondta Marczinus Kati, Harri bácsi unokahúga. Bemutatjuk a Molnár-csel névadóját, a hazai bridzs aranykorának meghatározó alakját, az első magyar bridzsvállalkozót.

„Holnap indulunk” – mondta Zoli egy ködös novemberi estén, miután elástuk a soha nem használt pisztolyokat a grundon. Ugyanis forradalmi hevületünk hamar lelohadt a T34-esek láttán, és inkább búcsút mondtunk a fegyvereknek. Hadat viseljenek mások, mi inkább kártyázzunk… A 21-es tűnt a legalkalmasabb játéknak, azt gyorsan abba lehet hagyni, ha az óvóhelyre kell menekülni. Zoli „véletlenül” elhozott egy zsák telefontantuszt egy rommá lőtt trafikból, így nem kellett a spájzba menni játékpénzként használandó babszemekért. Mint utóbb kiderült, szerencsénk volt, az oroszok már ott lapultak…