Kezdőoldal

Az eddig megtartott 52 csapat Európa-bajnokságon 31 alkalommal vettek részt magyarok. Hol, mikor, kik, hány indulóból milyen eredménnyel? Ennek jártak utána a történelem rovat munkatársai, köztük ez alkalommal a jeles esemény egyik gyakori résztvevője, akinek a júniusi budapesti Eb-n is szurkolhatunk.

Magyarország idén június 16–25. között csapat Európa-bajnokságot rendez a Groupama Arénában. A Bridzsélet történelmi rovata a közelgő világverseny kapcsán cikksorozatot indít korábbi jeles hazai rendezésű bridzseseményekről. A szerzők ez alkalommal nem az eredményekre, hanem az előkészületekre, a rendezés körülményeire fordítanak nagyobb figyelmet. Az első rész az 1937. június 13–20. között a pesti Vigadóban rendezett világbajnokságról szól.

A 110 éve született Darvas Róbert tiszteletére kiírt kvíz nyertese Gyulai András, a győztes az elérhető 110 pontból 91-et megszerzett. Gratulálunk! Nyereménye a kiíráshoz hűen Darvas bridzsversenyen nyert ezüst öngyújtója. Az eredményhirdetés után következzenek a kérdések megoldásai.          

Darvas Róbert bridzsrejtvényekkel jelentkezett 1932-ben és ezekkel is hagyott el bennünket, hiszen utolsó, 1956-ban megjelent könyve is feladványokra épül. Az olvasóink számára összeállított feladatsort részben ő alkotta, részben életével, művével kapcsolatos. A különböző nehézségi fokú kérdésekre adott válaszokkal szerezhető maximális pontszámot jelezzük, de díjazzuk a részmegoldásokat is. A győztes Darvas utolsó bridzstrófeáját kapja, az ezüst öngyújtó felirata: „1955. őszi Leonardo da Vinci bridge-bajnokság, I. o. 2. hely”.

Lezárjuk a Darvas-évet. Életművéhez híven rejtvénycsokorral. Bridzs-, és sakkrejtvények, életéhez kapcsolható közismereti kérdések teszik majd próbára érdeklődő olvasóinkat. A győztes jutalma pedig egy különleges tárgy lesz Darvas Róberttől…

„A bridzsben nem lehet mindent tudni. A játékos, ha több egyenértékű lehetőség között lehet választani, az érzése után megy: a jó játékost az ösztöne jó irányba fogja vezetni” – Darvas Róbert, a Színházi Élet bridzsrovatvezetője egy riportalanyának nyilatkozatát idézi a fenti sorokkal. Darvasról egyre többet tudunk, de szinte semmit arról, aki az interjúban szerepel. Pedig a magyar bridzs csillagáról van szó, aki rövid hazai pályafutása alatt, a 30-as évek bridzsaranykorában tündökölt. A hölgy nem csak játékával, hanem megjelenésével is megbabonázta a szerzőt. A cikk befejező mondata ugyanis így szól: „A bajnoknő ránk vetette csillogó bogárfekete szemét.”

Próza, 1980 Fényképes, német nyelvű igazolványt kaptam, hogy a BH állandó belső munkatársa vagyok. Ami csakugyan kellett, mindenféle privilégiumhoz. A drága, előkelő Grand Hotelban folyt a verseny, ott szálltam meg – ráment a napi húsz pengőm, amit kaptam –, s onnét telefonáltam meg esténként, lapzárta előtt, az anyagot Budapestnek. „Drámai fordulatok!” – „Hajnali mérkőzés!” – „Kapcsolják a bécsi telefont a gyorsírókhoz!” – kiabálták a BH folyosóin. – Aztán végül ez jött: „Magyar zászlók a bécsi Grand Hotelen! – megnyertük a bajnokságot.” „Adj még anyagot. Négyhasábos cikket csinálunk.” A magyar csapattal reggeliztem mindig, addigra már ott volt a hotelban – s persze az utcán is – a BH friss száma, benne az este leadott cikkemmel. Páratlan oldalon. Ki merné erre már azt mondani, hogy „örökbecsű”?

Cohen, Bridzsélet 1973. április Amikor egy nap késéssel megérkeztem a Grand Hotelba, folyt a játék a termekben délután, este, bele az éjszakába. Láttam, hogy nem nagyon lehet Cohen közelébe jutni, pedig szerettem volna. A hallban vagy a télikertben az „egyeztetés”-nél alig tudtam átfúrni magam a nagyrészt estélyi ruhás tömegen. A szobámból sem mertem felhívni Cohent, csak a szünetben láttam messziről, egyenes tartásával az újságírók, fényképészek közt, karján szép fiatal madonna-arcú szőke feleségével. Körülvéve mindig a nemzetközi nagyságokkal. Oroszlánnak láttam őt, a sok nagy nemes vad közt. Korai ősz csíkkal a hajában, ő volt a legnagyobb, legnemesebb ragadozó. A második este, ahogy a délutáni fordulók véget értek és indultam sietve az eredményekért, egyszerre csak elállja valaki az utamat. Felnézek. Cohenék. Azt hittem, véletlenül szaladtunk egymásba.

Pontosan nyolcvan évvel ezelőtt kezdődött el Bécsben a magyar csapat részvételével a III. Bridzs Európa-bajnokság. Magyarország anyagi okok miatt nem tudott részt venni az első kettőn, így a válogatottunk ekkor szerepelt először a versenyen. Egy-két sikeres nemzetközi szereplésen viszont ekkor már túl voltak a magyar bridzsezők, ezért mindenki nagy várakozással tekintett a verseny elé. Ottlik Gézának a versenyről szóló visszaemlékezéseit és eredeti tudósításait változtatás nélkül közöljük.

Az 1956 utáni években tudatosodott, aligha a bridzs jelenti a legnagyobb problémát a hazai közéletben. Sőt, bridzsversenyek szervezése alkalmas lehet az egyetemisták érdeklődésének, szabad energiáinak lekötésére is. Így Darvas Róbert neve, egy időre, fogalommá vált. A megnyíló lehetőségekre az akkor még irányító szervezettel nem rendelkező, bridzsező közösség is felfigyelt. Az újrainduló folyóirat, a Bridzsélet, rendszeresen beszámolt ifjúsági versenyekről. Ezek engedélyezésében, szervezésében, különösen az ELTE és a Műegyetem ifjúsági, valamint szakszervezeti bizottságai jártak élen. Rendszeresen tartottak egyetemi bajnokságokat. Hamarosan az első országos bajnokságot is kiírták, és a versenyt az akkor elhunyt Darvas Róbertről nevezték el. Alighanem a hagyatékból ajánlottak fel vándorkupát a mindenkori győztesnek.