Kezdőoldal

A piliscsabai egyetem és a piliscsabai verseny eredeti helyszínnek gondolt egykori Zakeus éttermet üzemeltető kft. felhős viszonyára az idei év is példát szolgáltatott. Kerényi István főszervezőnek az idén is új helyszínt kellett keresnie, ezúttal mindössze két napot kapva a verseny tényleges napjáig. A verseny szerencsére nem maradt el, bár fizikai nehézségek ismét adódtak. Az ezúttal is hatalmas – 75 párt, köztük sok amatőrt számláló – mezőnynek szűkösnek bizonyult a terem, és ennyi asztal is csak úgy fért el, hogy az asztalok kisebb hányada dohányzóasztalka lehetett csak – a hosszabb színek szinte lelógtak az asztalról. Az első fordulót 71 százalékkal nyerő Els Toutenel–Fischer Brigitta pár győzelme, fölénye így is meggyőző volt. No, és a leosztásokra sem lehetett panasz.

A hagyományos balatonföldvári Ecosoft-verseny népszerű, nem kis mértékben a szokásostól eltérő lebonyolítása miatt. Nos, a csapatverseny a kedvenc formátumom, de evvel a rájátszásos rendszerrel még nem tudtam kibékülni, talán azért, mert többször nyertem meg már az alapszakaszt, de magát a versenyt még sosem. Ám a párost ezúttal igen.

Ezúttal a hajszálpontos tippek elmaradtak, de a győztesek javát eltaláltuk. Váratlan volt mindenképp az Ormay újabb nagy győzelme, ezúttal az Interface-t ütötte el a továbbjutástól. Ahogy ígértem, ezután nem merek ellenük fogadni. Talán kevéssé meglepő, de a Tömör legyőzte a FÉSZEK csapatot, így Kuttneréknak van továbbra is esélyük a Budapest Kupában. Az Artemix–Lowel meccs még 48 leosztás után is mindössze 2 pont különbséggel állt, végül nagy hajrával (és kosármeccses 82–40-es 16-tal) simán nyertek Molnárék.

A Fesztivál csapatversenyére 28 csapat nevezett, a rendezők az erősorrend alapján kalapokba osztották őket, és hét négyes csoportba rendezték. A négyes csoportokon belül körmérkőzéssel kezdtünk, és a maradék hét forduló volt a szokásos svájci és dán szisztémában. A körmérkőzés első fordulójában a Vakrandi ellen ültünk fel, és alkalmi partnerem, Demeter Gábor gondjait osztom meg.

Olimpiai bajnok szenior csapatunk történetének végére értünk, de Csepeli Miklós értékeléséből például olyan tanulságok is kiolvashatók, amelyek hozzátehetnek ahhoz, hogy újabb sikersztorikat írjon a magyar bridzs. Zoller Róbert a példátlan összefogással napok alatt tető alá hozott méltó ünneplés hátterét mutatja meg, az egyik főszereplő, Szappanos Géza pedig a helyszíni, a külföldi és a magyar visszhangokat gyűjtötte össze. A pesti ászok, utolsó rész.

A döntőben aztán az amerikaiak sem álltak (ültek…) meg a pesti ászokkal szemben: tulajdonképpen végig kézben tartva a meccset lett szenior olimpiai bajnok a Dumbovich Miklós–Kovács Mihály, Magyar Péter–Szappanos Géza összeállítású, Bárány György vezette magyar csapat! A verseny itt ért véget, de sorozatunkból még egy rész hátra van. Előbb azért nézzük a finálét…

Svédország legjobb szeniorjai voltak az ellenfelek Lille-ben, az olimpiai elődöntőben. A negyeddöntőhöz hasonló kiegyenlített csatát hozott a döntőért folyó küzdelem, de azért itt nem az utolsó leosztásban dőlt el továbbjutás. Mondjuk a lényeg itt sem az arányokon, hanem a győztes kilétén van – és az ezúttal is Magyarország lett!

Az állóképességen sok múlott. Nyárádi Gábor a szünet előtti utolsó fordulóban, a 42. partiban is jelen volt az asztalnál.        

A magyar–lengyel negyeddöntő végig szoros volt, fej fej mellett mentek a csapatok. Az utolsó etapra 1 pontos lengyel előnnyel fordult a párharc, és ugyanez volt az állás a legeslegutolsó parti előtt is. Hogy ott mi történt? Tudjuk, már sokszor elmesélték, de jó még egyszer meghallgatni. A lille-i olimpiai győzelmet fölelevenítő sorozatunk hatodik része következik.  

A csoportkör utolsó napjai jönnek. Jól áll csapat, egyre biztosabbnak tűnik a továbbjutás, és a hajrához közeledve is reális a csoportelsőség elérése. Néhány Dumbovich-villanás, jó pár nagy győzelem, helytállás a nagy riválisokkal szemben, aztán már jöhet is az egyenes kieséses szakasz. A magyar szeniorcsapat olimpiai győzelmét felidéző Bridzsélet-sorozat derekán járunk, következzék az ötödik rész.